Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Szeretettel és tisztelettel gratulálunk!
H.Pulai Éva, 2014. október 11., szombat, 19:47

2014. október 10-én, a Békés Megyei Prima-gálán magyar irodalom kategóriában Prima-díjat kapott a megyeszékhelyen élő Péter Erika költő.

 

 

 

Péter Erika:

A múltról álmodnék…

 

A múltról álmodnék veled – romlott révületben –

hogy éledjenek a  napok, miket eltemettem,

és felszállna az őszi köd, mely sápadttá mázol,

s magamba fojtott szomjamat oldhatná a zápor.

 

Csak egyszer repülj fel velem, szárnyam alá veszlek,

beszívnám minden sóhajod, csak lebegni engedj!

 

S bár kopognak a mondatok – hosszú eső ömlik –

a mind-hiába gondolat sosem ér a földig,

mert ábránd volt a boldogság – csak homályos álom –

már tudom, csupán vágy marad elképzelt világom.

 

 

Kilencedik alkalommal rendezték meg a Békés Megyei Prima-gálát 2014. október 10-én este. A Csabagyöngye Kulturális Központban megtartott eseményen Péter Erika költő, Csuta György festőművész és a mezőkovácsházi Hunyadi János Közoktatási Intézmény Duma’ Színházának képviselői vehették át a Békés Megyei Prima-díjat. A rendezvényt számos kulturális produkció is színesítette.

 

A Prima Primissima Alapítványt a kultúra, a tudomány, a művészet és a sport kiválóságainak elismerésére Demján Sándor, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége ügyvezetője alapította. A kezdeményezéshez a VOSZ Békés megyei szervezete 2006-ban csatlakozott, amely azóta 24 Prima-díjat osztott ki Békésben, melyhez idén további három megyei díjazott csatlakozott.

Ez a hivatalos hír, de amikor egy másik oldalon ezt olvashattam: Az est csúcspontjaként következett a Békés Megyei Prima-díjak átadása, amelyek közül elsőként a magyar irodalom kategóriában Péter Erika költőt köszöntötték az elismeréssel.

Az elismerést követően igazi, hamisíthatatlan pétererikás strófák és verslábak keltek szárnyra: a Prima-díjas Csabai Színi Stúdió két oszloposa és Vozár M. Krisztián művésztanár jóvoltából.

 

Mosolyogtam, hiszen így ismertem meg én is. Pétererikás mosollyal, kedvességgel, akinek mindig, mindenkihez van egy napsugaras szava.

 

Hadd meséljek pár mondatot.

Olyan jó ma e szép hír okán visszaemlékezni és nyomatékosítani lelkemben, hogy nagyon jó itt a Toronyban! (Akkor is, ha többször megfordult már az én fejemben is: talán ki kellene lépni a kapun…)

Hol is találkoznék, s lennék olyan széplelkű emberekkel, mint amilyen például Péter Erika is.

Persze, persze, talán más oldalakon is összefutnánk, máshol is olvashatnám szép komoly verseit és aranyos gyerekzeteit, s ott vannak a közösségi oldalak…

De az első találkozás, annak emléke elhalványodna, talán el is tűnne…

Hogy rajtam kívül nem sokan emlékeznek már rá? Talán, Erika igen. Valahogy így történt, amikor 2008-ban olvasóként elmentem az első Héttoronybéli irodalmi „estemre”, s nagy merészen első firkaként a naplómba meg is írtam:

 

„Ha egy Befőtt irodalmi esten volt...

 

Gondolkodik. Egyáltalán kell neki erről írnia?

De ő egy jól tartósított befőtt, s bízik abban, hogy van aki kíváncsi - esetleg a dzsemek, ízek és lekvárok -, mit gondol ő az írásáról, netalán az estről.

Örömmel ment el, de még szívesebben ücsörgött volna láthatatlanul egy-két sült csirkecomb mellett, a pogácsák szomszédságában. Ott is láthatott volna mindent. S nem kellett volna azon gondolkodnia, hogy be kellene mutatkoznia. Be ám! De kinek? Egyáltalán ki kíváncsi arra, hogy ő melyik befőtt?

Nagyon megörült, hogy elsőnek felismert, egy számára kedves, ismeretlen ismerőst. Huh, az első lépés jól sikerült.

S megjelent párjával a szerkesztők fője... No, akkor gyorsan balra el. Jobb dolguk is van, mint egy befőttet kerülgetni, vagy csúszkálni rajta keresztül.

De nem. Szép, kedves mosoly, még kedvesebb bemutatkozás és puszi mindkettejüktől. A befőtt ressességének oda... Puhán elvonul a helyére.

A meglepetések folytatódnak. Jön Erika, mint egy nyári szélvész madárcsicsergéssel. Bár neki már mondták, igen, Ő ilyen. De jó! (…)”

 

És most én írhatom meg itt a Torony híroldalán:

 

2014. október 10-én este rendezték meg a Békés Megyei Prima-gálát, ahol magyar irodalom kategóriában Prima-díjat kapott a megyeszékhelyen élő Péter Erika költő.

 

Erika így ír önmagáról weboldalán:

„Szarvason születtem.  Szarvason, Nógrádverőcén és Vácott jártam iskolába. Felsőpetényben, Gyöngyöstarjánban, Szűcsiben és Csanádapácán óvó néni voltam. 1989-től Békéscsabán élek.  1991-ben pályát módosítottam: 9 évig  Békéscsabán az óvodák felügyeletét láttam el , majd tárlatvezetőként dolgoztam a Jankay Galériában. Kamaszkorom óta verselek, de csak 2004-ben jelentek meg első publikált műveim. Felnőtteknek és gyermeknek egyaránt  írok.  Számtalan irodalmi folyóiratban, antológiában, valamint gyermekmagazinokban és internetes oldalakon olvashatók verseim, prózáim.

A felnőtt korosztálynak szóló verseimet lélekzeteknek, a gyermekeknek szólókat pedig gyerekzeteknek hívom. Alkotásaimra nagy hatással van egyetlen fiam halála.  Gyerekzeteim közül sokat megzenésítettek. Több amatőr irodalmi díj és egy lengyelországi Közép-Európai Irodalmi Verseny különdíjasa lettem. Tagja vagyok a békéscsabai Körös Irodalmi Társaságnak.”

 

2012: A "Mondaton innen, mondaton túl" c. 3. osztályos olvasókönyvben a Zsákbamacska c. verse tananyag lett. (Műszaki Kiadó)

2013:. A Zöldségeket mondunk c. gyerekzete harmadik osztályos (Apáczai Kiadó),

a Zöldségbolt c. gyerekzete első osztályos,  a  Névnapi meghívó c. gyerekzete pedig 2. osztályos tananyag lett. (Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó)

2013: Ünnepi Könyvhét: Megkapta a Kőrös Irodalmi Társaság által alapított

KÖRÖSÖK GYÖNGYE DÍJ-at.

2014. BÉKÉS MEGYEI PRIMA-DÍJ: MAGYAR IRODALOM kategória: (VOSZ)

 

ÖNÁLLÓ KÖTETEI:

1.Mindörökké mosoly - versek (Accordia Kiadó, 2005.)

2.Verselhetek (Móra Kiadó 2007 és 2008)

3.Szeretőim a szavak - új versek (Accordia Kiadó, 2009.)

4.A nyakatekert zsiráf - gyerekzetek (Magánkiadás, 2010.) 

5.Túlhordott ölelés - Irodalmi Rádió - net kötet ( 2010.) 

6.Csupa csiga - gyerekzetek (Timp Kiadó, 2011.), 

7.Zabfalók – gyerekzetek (AB-ART Kiadó, 2012.) 

8.Másodvirágzás (AB-ART Kiadó, 2013.) 

9.BoldogságBolt - gyerekzetek ( AB-ART Kiadó, 2014.)

10. Színházikó - gyerekzetek ( AB- ART Kiadó, 2014.)

11. Autóparádé  - leporello ( AB-ART Kiadó, 2014.)

 

CD-k:

Két gyermekverse (gyerekzetem) hallható a Három holló című CD-n, tizenkét gyerekzete pedig az Esőtánc CD-n (Dafna megzenésítésében és előadásában ). 2012-ben  jelent meg a Szélforgó CD. (Az általa elkeresztelt Fülemüle Zenekar szintén tizenkét versét adja elő. Zeneszerző és énekes: Antovszki Tamás.)

 

 

Péter Erika:

Mozdulatok

 

Hajlok, felemelem
a lehullott percet,
a várandós hajnalt
markomba kapom,
magamhoz ölelem
a lázadó estet,
tenyeredbe rejtem
gyűrött holnapom.
Kezedbe szitálom
maradék időm.

 

 

Zalán Tibor így fogalmazza meg gondolatait Péter Erika verseiről, amelyek a MÁSODVIRÁGZÁS című kötetben jelentek meg (Hét „illusztráció(sor)” található föl a kötetben melyeket Kelebi Kiss István készített.):

 

Ha van női költészet, mert kétségtelenül van ilyen, hiszen létezik, akkor lennie, léteznie kell asszony-költészetnek is. Hogy mikor melyikről beszélünk, az nyilván arány és hangütés kérdése: amíg a nőköltészetet elsősorban a nőiség problematikája, a női-szerep mint fölkínálás és elfogadás, a szerelem mint értékhordozó és felemelő létminőség stb. érdekli, az asszony-költészetben szinte mindig keserűség keveredik a megütött hangba, az érettséggel együtt járó veszteségtudat érzete, az elmulasztott lehetőségek és a már föl nem kínált jövőbeni szerelmi/lelki/testi győzedelmek hiánya, lehetetlensége dominál.

Péter Erika Másodvirágzás című könyve a föntebb említetteket látszik alátámasztani. Szép és talányos cím ez a másodvirágzás, más részről nagyon is beszédes és fájdalmas ön-szembenézése. Egy asszony néz körül is időben, amikor a lélek még egyszer, nagyon és ellenállhatatlanul meg- és kinyílik, de az élet már zárul vele átellenben, a halál metaforájaként a fagy már elődereng a díszletek takarásából, hogy rácsukja erre a(z eltévedt) virágzásra a maga dermesztő sötétségét.

Vallomások, vagy inkább bevallások könyve a Másodvirágzás. Pasztell képek egymásutánja mutatja fel benne a lírai én lefojtott vergődését, elvágyódását, visszakérezkedését a múltba, az elveszett fiatalság távolodó fényeinek egy mégis jelenben előtárulkozó installációit.

(…)

A többnyire rövid írások amolyan életszilánkoknak tekinthetőek, beleszúródnak a bőrbe, a húsba, felvérzik az olvasói élmény-tudatot, s nem kevésbé a lírai én önérzetét. (…)

(Zalán Tibor: Emlékírások a múltnak - részlet)

 

 

Péter Erika:

Ballada

 

Csontarcú billentyűk
vártak egy dé-re még,
de késett,

 

a metronóm
kattogta pontos,
monoton ütemét,
mikor felérzett,
s megállt,

 

– Nincs tovább! –
szólt rá egy árnyék,
s a koncerthallból
kivitték a kihűlt zongorát.

 

 

 

 


Forrás:

beol.hu

Fotók forrása:

hír6.hu


 

 

 



Olvasva: 1928 alkalommal