Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Gárdonyi Géza
H.Pulai Éva, 2009. augusztus 3., hétfő, 20:35

ââ?¬Å¾Hogy tudnád, hogy mi az Isten, mikor azt sem tudod, hogy te magad mi vagy? És nem tudod, mi a világ.ââ?¬Â Gárdonyi Géza

 

Gárdonyi Géza (született Ziegler Géza) (Agárd, 1863. augusztus 3.Eger, 1922. október 30.) író, költ?. Az 1890-es években Göre Gábor-sorozatával vált ismertté, amelyben a paraszti életmódnak mutatott görbe tükröt.

 

Élete

 

Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született a Velencei-tó partján fekv? Agárdpusztán. Édesapja Ziegler Sándor uradalmi gépész, jószágigazgató a szabadságharc idején fegyvereket is gyártott, édesanyja Nagy Terézia. A család Gárdonyi gyermekkorában 12 településen fordult meg, például a Borsod megyei Sályon, ahol elemi iskolai tanulmányait (1870–73) kezdte, majd az utolsó évet Hej?csabán (1873–1874) végezte.

 

A sárospataki kollégiumban (1874–76), és a pesti Kálvin téri református gimnáziumban (1876–78) végezte középiskolai tanulmányait. 1878-tól az egri érseki tanítóképz?ben tanult. Iskolái elvégzése után segédtanító Karádon (1881–82), itt megkapta az oklevelet, majd Devecserben (1882–83), Sárvárott (1883–84) és Dabronyban (1884–85), ahol választott katolikus kántor és tanító volt.

 

Gárdonyi Géza képz?s korában. (Eger)

Diákélete keserves nélkülözésekkel teli, nem ismeri a vidám gondtalanságot. Az érsekt?l kapott tanulmányi segélyb?l gyermekek tanításáért kapott pénzb?l csak a legszükségesebbekre telik. Otthonról, súlyos beteg édesapjától nem számíthat segítségre.

 

1885-ben feleségül vette Molnár (Csányi) Máriát – házasságuk boldogtalan volt. Gy?rött munkatársa volt a Hazánknak, a Gy?ri Közlönynek és a Gy?ri Hírlapnak. 1886-ban megindította a Tanítóbarát cím? tanügypolitikai havilapot, szerkeszt?je volt a Garabonciás Diák cím? gy?ri élclapnak. Novellái, versei sorra jelentek meg a budapesti lapokban. A Szegedi Hírmondónak (1889), a Szegedi Naplónak (1890–91) és az Arad és vidékének (1891) volt munkatársa. 1891 ?szén Pestre került és Bródy Sándor segítségével, Feszty Árpád körképvállalatának titkára. 1891-ben Argyrus librettójával elnyerte a M?barátok Köre pályadíját. 1892–97 között a Magyar Hírlap munkatársa. Ide zenei vonatkozású cikkeket is írt. 1892-ben különvált feleségét?l. 1897-ben anyjával Egerben telepedtek le, utolsó éveiben mindenkit?l elzárkózva.

 

Az Egri Csillagok els? részének kézirata.

A regény els? odavetett címe Gerg? diák volt, majd Hold és Csillagok, végül ezt a címet írta rá határozott vonásaival Gárdonyi: Egri Csillagok. A regény f?h?se Bornemissza Gergely jobbágy származású törökver? h?s. Gárdonyi maga mondja el naplójában hogyan terel?dött figyelem Bornemissza Gergelyre, hogyan lett Gerg? diák regényének f?h?se. Fiával sétál az egri várban, elmesélte neki a várostrom egész történetét. A gyermeket legjobban Bornemissza Gergely alakja érdekelte, róla kérdez?sködött legtöbbet. "Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely diáknak az életét meg kellene írnom regénynek. Micsoda kedves, vidám, bátor és eszes ember! Nekem a gyermeki lélek érzékeny tükrében kellett meglátnom, hogy csakugyan ez a legérdekesebb alakja az egri ostromnak."

 

1898-tól a Pet?fi és a Természettudományi Társaság tagja. 1899 karácsonyán elkezdte közölni a Pesti Hírlap az Egri csillagokat. 1900-ban, és a következ? években gyakran utazott Franciaországba és más nyugati országokba. 1902-ben a Kisfaludy Társaság elvetette jelölését – 1903-ban már Gárdonyi nem fogadta el a felkínált tagságot. 1906-ban kidolgozta titkosírási rendszerét. 1910-t?l a Magyar Tudományos Akadémia levelez?je, 1920-tól tiszteletbeli tagja. 1918-ban Móricz Zsigmond kérésére elfogadta a Vörösmarty Akadémia tagságát. 1919-ben a Magyar Írók Szövetsége másokkal együtt díszelnökévé jelölte, de nem választották meg. 1922. október 30-án, 59 esztend?sen hunyt el. Az egri vár Bebek-bástyájában temették el. Egykori egri háza emlékmúzeum.

 

Gárdonyi dolgozószobája.

Az egri remete élet utolsó éveit szakadatlan munkában, ebben a dolgozószobában töltötte el. Rengeteget olvasott, tanult. Könyvtára több mint 9 ezer kötetb?l áll.

 

Gárdonyi Géza Titkosnaplója

 

„Közel ötven esztendeig nyugtalanította-izgatta az érdekl?d?k figyelmét az a vaskos kötet, melyet Gárdonyi Géza titkosírással írt. Mint rejtélyes és féltett relikviát ?rizték az egri emlékmúzeumban, s mivel tartalmát, hasznát, valamint latin bet?s címfelirata (a  T i b e t a n  g r a m m a r) értelmét nem ismerték, titkosnaplónak vélték s keresztelték el.”

 

„A Gárdonyi-m?veket kedvel? olvasók, kutatók, muzeológusok azonban nem akartak, nem tudtak belenyugodni ebbe. A kortársi emlékezésekhez fordultak tanácsért. Újra és újra elhangzott hát a kérdés: vajon milyen meglepetést tartogatnak a titkosírásos feljegyzések? Mert közben kiderült, hogy nem egyetlen kötetet, hanem a naplószer? füzetek, noteszek egész sorozatát kellene megfejteni - ha tudni lehetne, hol lelhet?k föl ezek. S amíg a kérdések, illetve a vállvonogató, hevenyészett válaszok megfogalmazódtak, az író személyisége körül gy?r?z?, tetszet?s-hamis legendák furcsa epizódjává n?tt a titkosírás is - csakúgy, mint a Gárdonyi "n?gy?löletére", egyre zártabb-menekül?bb természetére, "különc" hajlamaira, "misztikus elrévedezéseire", zárt spalettás és tet?világításos szobájára utaló, felszínes híresztelések.”

 

„Tény, hogy egyszer egy titkosírásos jegyzetét mutatta fel beugrató magyarázatul - a záporozó kérdések megválaszolása helyett. Mécs Alajos 1921 nyarán megjelent riportjából olvashatjuk: "Már szedel?zködtünk, amikor egy kínai írással telejegyzett puha füzetet tett elénk: a naplója volt. Az els? pillanatban azt hittük, hogy valaki kínai nyelvre fordította, de Gárdonyi csakhamar felvilágosított arról, hogy ez nem kínai, hanem az ? külön írása és azt rajta kívül ember elolvasni nem tudja." Az egri múzeumban látható újságlapon az idézett részt így igazította helyre Gárdonyi: "Én ugyan nem tettem, hanem ?k szemlél?dtek az íróasztalomon." Nyilván nem szerette, ha illetlenül s kéretlenül keresgéltek ott. Ellenben gyakori, kedves vendége, a  P e s t i  H í r l a p  tudósítója, Porzsolt Kálmán kérésére szívesen felolvasott néhány részletet a titkosírásos munkáiból: "pár leplezetlen igazságot él? emberekr?l s megfigyeléseket az életr?l". Porzsolt 1922 ?szén (mindjárt az író halála után) közzétett,  A p r ó s á g o k  G á r d o n y i r ó l  cím? memoárja így kommentálta: "Galambtojás nagyságú arabeszkek egymás mellé rakva. Több füzet van így teleírva, inkább telerajzolva... Kincs volna az irodalomra, ha meg tudnák fejteni Gárdonyi hieroglifáit."

 

„De hasztalan volt minden er?feszítés: sokáig rejtve maradt még az "aranyalmafa titka". „Közben elárvult a  T i b e t a n  g r a m m a r: sok fontos kézirattal együtt nyoma veszett a titkosírásos feljegyzések nagyobb részének. Azt lehetett gondolni, hogy a háború alatt megsemmisültek, s csak az apja hagyatékát gondosan rejteget? Gárdonyi Sándor (a másik fiú) halála után kerültek el?. László János, aki az ötvenes években, meglehet?sen kedvez?tlen feltételek közt dolgozott a megfejtés érdekében, csak a múzeumban ?rzött szótáranyaghoz jutott hozzá, bár e körülményt?l függetlenül is tévútra csúszott. Voltaképp holtpontra jutott az akkori közvélemény jelentékeny részének tetsz?, de - mint azóta kiderült - teljesen elhibázott hipotéziseivel, amiket az  I r o d a l o m t ö r t é n e t  1955. évi harmadik számában ismertetett.”

 

 

 

Részlet a Titkosnaplóból:

 

Mária 1916. Másodszor történik, hogy a Nobel-díjjal kapcsolatban említik a nevemet. Most a Borsszem Jankó vasárnapi száma. Ez konstatálja azt is, hogy "magyarul senki se tud úgy: a nyelvnek nem ismert, új szépségei pompáznak" stb. Tehát hiába borítanak rám sötétséget.

 

2. Gondoltam már, hogy nekem olvasnom kell Emersont, mert hiszen lelki rokonaim között ? áll hozzám a legközelebb.

 

15. Találtam: elbeszélés f?figurájának legalkalmasabb egy megtestesült gondolat. (Pl. Hérosztratosz, Shylock, Hamlet.)

 

25. Ma bírtam el?ször megvonni a kett?s üveghangot, amelyet mindeddig lehetetlennek tartottam. Délután csak egyszer-kétszer. Este már többször is.

 

Péter és Pál 29. Életem munkásságának nagy gyümölcsei kezdenek hullani ölembe. Légrádyék ellenvetés nélkül megadták a tárcánkint való kétszáz koronát, s az Új Nemzedék múlt vasárnapi száma úgy ír a Szunyoghy-ról és rólam, ahogy még magyar íróról nem írtak.

 

Július 12. Ma találtam rá, hogy Paganini mért csapkodta a vonóját. (Ahogy ábrázolják s írják.) A táncoltatott vonó el?nyét a f?részel? vonó helyett.

 

14. Ma találtam rá voltaképpen a "petits faits" jelent?ségére.

 

Ezt a nótát hallottam (leányok danolták az utcán): A háború hadd álljon, hadisegély hadd járjon, addig van csak jó dolgom, míg az uram nincs itthon.

 

Kisasszony 10. Ma világosodtam rá, hogy minden olyan téma elvetend?, amely nem a szívnek szól. Krisztusnak mily kevés mondása maradt fenn, de az mind a szívnek szól.

Ma gondoltam arra, hogy két-három sornak egymás alá írásával s?rítem a tibeti írást.

 

13. Mi fontos már az olyan korú embernek, mint én vagyok? Csak a nyugalom, az egészség és minden kedvetlenít? helyzetnek kerülése. Nem lehet az, hogy énrám még hosszú id? következzék. Jön egy bizonyára bels? betegség, és akkor mögöttem egy élet, amelynek én mindvégig pihenéstelen igavonója voltam.

 

17. Ma gondoltam rá, hogy mily kevés karaktert állítok el?, s az élet sok mili?je iránt vak vagyok.

E hó közép táján világosodtam rá, hogy minden m?nek próbaköve a rezgés. Tehát ötvenhárom éves korban kellett megtudnom, amit már tizenhét éves korban tudhattam volna, s mi más akkor az irodalmi pályám!

 

Mihály 26. Ma világosodtam rá, hogy voltaképp egyvalami baj körül forog minden elbeszélés. Tehát ha komponálunk, a bajt keressük, amibe a h?st beleállítjuk, belekeverjük.

Értettem meg, hogy az elbeszél? érték az extázisok festésében nyilvánul, s hogy mily kincsem Mantegazza!

 

Teréz 13. Találtam, hogy a rút adja a legértékesebb témákat.

 

András napján reggel villant meg el?ttem ez az esztétikai törvény: A fenséges az erejét a rútból meríti, s így a két véglet érintkezik. (Isten is ellentézisekre épített.)

 

Karácsony 3-4 között való éjjel világosodtam rá: a nagyelbeszélés fonásában, vázolásában csak a szituáció pontjait kell a f?szituációig, vagyis a f?jelenetig keresnem.

 

Karácsony 26. A Budapesti Hírlap-ban Sebestyén tárcát ír Herczeg Arany heged?-jér?l és igen kiáltozva fejtegeti, hogy Herczeg a legnagyobb író. Fájdalom nélkül olvastam, és csak azért jegyzem fel, hogy a dátumát tudjam. Most már tehát Négyesy, Kéky, és nem is számítva a Wahrman-díj ítél?it, mind kimondják az els?séget. ? az els?, akit a publikum se nem szeret, se nem olvas.

 

Az 1916. évben nem ettünk marhahúslevest.

 

"Ne m?vészi mondatot keress indulónak, csak várakozást, érdekl?dést kelt?t"

 

SZÉP ÉS RÚT

 

Az igazi m?alkotás az értelmünknek éppoly végtelen, mint a természet alkotása. (Goethe)

 

A fenségesnek átellenes pólusa a rút. A kett? együtt adja a végtelenség zenéjét.

 

Nagy érték? széppé válik a rút, ha vonatkozásba kerül a világegyetemmel egy könnycseppen át... Vie profonde de l'ame.

 

A fenséges szépnek a fundamentuma a rút. De különben is magasrend? szépségek fakadnak a rútból, ha ellentézisnek fundamentuma vagy oldala.

 

Természetes ellentézise a szépnek a rút, csak nem mernek hozzányúlni a gyenge írók.

 

Esztétika: szép az, amit, ha csak egy percre is, szeretünk, ami meleg érzést kelt bennünk. Csak a meleg érzés, megindulás, ihlet az értékes. A hideg rezgés, a borzalom nem.

 

Különösen a természet életének apróságai a végtelenséggel való érintkezések. Másrészt ezek a meglátások is a szeretet egy neme, mert a képeket a szemlélet veszi fel, és azt jegyezzük meg, ami ha csak egy percre is, izgalmat keltett bennünk, holott mások nem érezték érdemesnek az észrevevésre.

 

Az emberek csak akkor látják, mennyi minden szépben élnek, ha az író megmutatja. Mennyi juhász ment már szamáron, de csak azóta szép, mióta Pet?fiben rezdülést keltett.

 

A kész szépet adni nem virtus. A rútat tedd széppé és vidd az olvasó szívébe. Milyen nagy különbség Beniczkyné és Dosztojevszkij között, Hófehérke és Hugo Békája között! Olykor rút a szép, olykor szép a rút.

 

A szép n? szép mili?ben és az idilli jelenet szép helyen, szép id?ben: érezzük, hogy csinálmány, mint az aranyhajú grófkisasszony.

 

A kirakati képek azért rútak, mert kinyaltak. Mert nem igazi szépek! Ha gyümölcs, nincs rajta üt?dés, féregszúrás; ha ember, nincs rajta szepl?, pörsenés, rendetlen hajfürt.

 

Ostoba esztétikusok a görög szobrok szépségér?l: hogy bennük koncentrálva van minden szép. De mennyivel szebb egy rút öreg szobra, ha rajta a legkisebb vonás is egyéni!

 

Ne mondj szépnek semmit, hacsak nem a más szájával!

 

Mindig gyanakodva nézz az írásodban a szépre, hacsak nem az írott figura mond szépnek valamit. De te ne mondj szépnek semmit - se embert, se tájat. Ahol ez a jelz? fordul el?: szép, törölj!

 

A szeretet legyen szép, ne az embered! Szép n?t szeretni: nincs benne semmi csodálatos. De rútat ha szeretve látsz, s tán halálig is, vagy egy piszkos kis gyereket! (1917. febr. 22.)

 

Mikor a rút a szép. A töppedt sz?l?szem a sz?l?festményen, és a barack rothadási foltja. A csupa ép alma címfest?k m?vészete. Böcklin Hullámjáték-ában a rút Kentaur a szép n?k között.

 

Szeretett figurádról is mondj valami rosszat, valami kis hibát a lelki karakterében. És hitvány vagy éppen gonosz emberr?l is mondj valami jót. Ha egyebet nem, azt, hogy kit szeret vagy ki szereti.

 

A legsüllyedtebb, rondább, alsórend? állati ember is szimpatikussá válik, ha látjuk, hogy szenvedésében van valakije, akire gondol, vagy aki ?rá gondol, siratja, segíteni iparkodik rajta, osztozik bújában, gyalázatában.

 

A szép lány, ha hibáját is megmondom, egyszerre nem tündér, hanem ember. A gonosztev?, ha valami jót mondok róla, egyszerre nem ördög, hanem ember. Jókai ezt nem tudta.

 

Mályvacsoport, s mellette egy korhadt kóró vagy tört cserép... Tolsztoj Napóleonja érdekesebb reggeli mosakodásában, mint a csatatéren.

 

Egy dicséretes vonás még a gonosztev?n is. Testileg is, lelkileg is. Hibája, gyengesége a legtökéletesebb embernek, legszebb lánynak is.

 

Tehát magának a Paradicsomnak a leírása is úgy m?vészi, ha valami kis rútat is mondunk róla.

 

"Mindenki másképp fogja fel a szépet, csak az igaz hat egyformán, ereje-változatlan." (Maupassant) Ez ugyan nem igaz, csak annyi, hogy az igaz nagyobb rezgést kelt.

 

A szerencsétlenségek szerepe a regényben: lelki vedlések. Ezt érezzük szépnek ösztönien Bazin regényeiben. ? maga se tud bizonyára err?l semmit. Csak csinálja bels? sugallat szerint, mint a madár a fészket. (1921. ápr. 26.)

 

Valójában nem rút semmi se, és nem szép semmi se, mert széppé és rúttá mindent a felfogás teszen. (1922. jan. 12.)

 

Világmegvetés, ócsárlás, leszólás márcsak azért is mell?zend?, mert ugyanazt másnak látja az, akinek valami kellemes foglalkoztatja a fejét. A templomba men? menyasszonynak szép az az utca, amely egy elhagyott feleségnek rút.

 

Legmagasabb rend? szépségek a nagy bajok, nagy jajok, lelki szenvedések, siralmak, tragédiák, kétségbeesések, vigasztalanságok.

 

Szép: ami igaz!

 

"Minden szó kincs, ha sugártörésben van elhelyezve. Ne sajnáld az id?t: minden szón gondolkodj"

 

M?vei

 

„Kérdezzétek Konstantinápolyban: ki ismeri Zétát?

 

Mindenki azt mondja:

 

- Én is.

És némelyek hozzáteszik:

 

- Könyvtárosa ? a császárnak, és barátja a jeles Priszkosznak. Bölcs és becsületes ember. A szíve arany.

 

Hát én volnék az a Zéta. S bizony mondom: nem ismer engem senki. Igaz, hogy könyvtárosa vagyok a császárnak, és hogy Priszkosz szeret engem, de bölcs ember nem vagyok. A becsületem se folt nélkül való. És hát emberszeretetr?l szólhat-e az olyan, aki ölt?

 

Öltem. Embert öltem, nem is egyet: százat. Loptam is, csaltam is. Mindezt megírtam ebben a könyvemben, mintha gyónnék. A bölcsességemet is megítélhetik ebb?l, vagyis a bolondságomat, amelynél nagyobbat ember még nem követett el ezen a világon.

 

Azután mondják meg majd ?k is, hogy ismertek-e engem. Dehogy ismertek! Az állatok ismerik egymást, az ember nem. Még Dzsidzsia sem ismer engem, pedig feleségem és ?rz?angyalom, s nyitva el?tte fiókom és szívem egyaránt. De azért nem ismer. Az embernek csak az arca ismerhet?, de az arca nem ?. ? az arca mögött van. Láthatatlan.”

 

Egy leány tanított erre engem.

 

 

  • Aggyisten, Biri! (posztumusz)
  • Kék pille (1957, posztumusz)
  • Versei (1958, posztumusz)
  • Füveskönyv - Égre néz? lélek; Földre néz? szem (Intelmek fiaihoz)

 

Küls? hivatkozások

 

Forrás

wikipedia.org

gerloblog.freeblog.hu

irodalmikepek.hu

mek.oszk.hu

litera.hu

 



Olvasva: 4749 alkalommal