Ne rejtsd még mélyre szíved... hisz nyílik ott még virág...

korhadt falétra - fájón nyikorgó fokok - gyermekkor-illat

Két hatalmas cica óriás szemekkel néz a nagyvilágba, óvatosan, félsszel.

...ül és befelé nézegetve lelkesen zengedez szívvidító, kedves éneket...

...úgy tűnik most, hogy a cicák bajszuk alól nevetnek.

Mitől hiszed azt, hogy raboddá tettél mindörökre?

Haragját ordítja, esernyőm kifordítja az elemi őserő, szakad az eső...

Ha nem késlekedsz, még itt vagyok...

Bársonytalpon jön az este, s néhány nyugodt pillanat...

...cirmos cica bundáján, kedves, bájos orcáján...

...a gondfelhők is megjuhászodnak... béke van, otthon és nyugalom...

...most beszédes köztünk ez a néma, ám sokatmondó hallgatás.

...neked fáj, mert csak a tiéd rádrakott kereszted...

...pár hét vagy hónap aránylik a végtelenhez...

...nem biztos, hogy begyógyulnak - csak lassan hegednek az idő sebei

...az emlékek rámtörő némaságát felveri egy nesz - talán elfutó egérlábak? - fölötte porfelhő...

...lépteim puhán neszeznek, hazafelé a macskakövek már jól ismernek...

Szívemhez ér felhők mögül is a márciusi nap aranysugara, s ha távol vagy is, de jó, hogy vagy, te kedves...

...szeretném arcodat még megsimogatni, távolba hullámzó jó éjt suttogni.

E percben megszólalt mélyről bennem a világ összes orgonája...