Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó

Gősi Vali írásai




Vers
Gősi Vali, 2012. július 20., péntek, 09:24

(Mónos Jenő grafikájára)
Vers
Gősi Vali, 2012. április 17., kedd, 18:38


Vers
Gősi Vali, 2012. február 22., szerda, 06:51


Vers
Gősi Vali, 2012. január 20., péntek, 19:40


Vers
Gősi Vali, 2011. október 25., kedd, 21:41


Vers
Gősi Vali, 2011. október 19., szerda, 18:45


Vers
Gősi Vali, 2011. szeptember 12., hétfő, 17:56


Vers
Gősi Vali, 2011. augusztus 28., vasárnap, 19:41

"...valamivel tizenegy óra előtt megszólaltak a harangok. Azért a győri, huszonhat éves fiatalemberért, aki életét áldozta egy ismeretlenért..." (2000. 08. 14. Kisalföld)
Vers
Gősi Vali, 2011. augusztus 24., szerda, 12:26


Vers
Gősi Vali, 2011. augusztus 12., péntek, 16:00


Vers
Gősi Vali, 2011. augusztus 7., vasárnap, 11:04


Vers
Gősi Vali, 2011. július 28., csütörtök, 20:58

"Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt, hogy elfelejtelek, örökre. Nem közönyt jelent. Hanem, hogy hagylak szabadon repülni, szállj a magad útján. Abban a biztos reményben, hogy visszatalálunk egymáshoz." (Ismeretlen)
Vers
Gősi Vali, 2011. június 26., vasárnap, 21:50


Vers
Gősi Vali, 2011. március 21., hétfő, 18:36

(fiamhoz - a hóvirág elé)
Vers
Gősi Vali, 2011. március 17., csütörtök, 20:30

* Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. verséből Kép forrása: Urbán Gábor - Nagy László versillusztráció
Vers
Gősi Vali, 2011. március 2., szerda, 12:40


Vers
Gősi Vali, 2011. február 2., szerda, 18:44

(Fotó: saját archívum - Ausztráliában)
Vers
Gősi Vali, 2011. február 1., kedd, 17:05

"Kétszer gyászol, akinek Alzheimer-kóros a családtagja. Gyászol már akkor, amikor a beteg lelkileg elveszíti a kapcsolatát a való világgal, amikor átalakul a személyisége. A betegség gyógyíthatatlan, oka a tudomány mai állása szerint ismeretlen."
Vers
Gősi Vali, 2011. január 18., kedd, 08:27


Vers
Gősi Vali, 2010. december 5., vasárnap, 11:43

„Levél vagy? Azt kell megtanulni, nem szabad, csak fölfelé hull’ni”. (Szabó Éva)