| | |
| | | | | |  Hogy mit leltem, ahol jártam, azt kérdezed:
Cromwell házát mindössze, s gyilkos sereget,
Szeretők s táncosok: mind földbe taposva,
Sok hős, vitéz, lovas, hová tűnt, mondd, hova?
| |  A vén pap, Peter Gilligan
Fáradt volt s kedvetlen,
Mert nyája fele már meghalt,
Vagy fekszik betegen. |  Így beszélt Pearse Conollynak:
„A beszéd könnyű ám,”
„Rút szótól száradt le minden
Levél a rózsafán;
Vagy a keserű szél volt az,
A tengerről talán.” |  Álmodott, dalolt s egy dudás
Nótát fújt a dudán,
Duda nem szólt még ily búsan
És nem is volt ily vidám. | |  Jöjj, ó jöjj hát, embergyermek,
Vízbe s vadonba vezetlek,
De fogd a tündér kezét,
Mert több a világban a jaj, mintsem azt értenéd.
| | | |  Charles Aznavour emlékére hoztuk újra -
Ismét egy francia sanzon. Aznavour az egyik legkiválóbb alakja a francia sanzonnak.
| |  Nyersfordítás |  Nem más, csak ócskaság a vénember,
Viharvert kabát a boton, hacsak
Nem tapsol a lélek és énekel
A halotti lepel rongyainak, | |
|
| |
|
