Hogy mit leltem, ahol jártam, azt kérdezed: Cromwell házát mindössze, s gyilkos sereget, Szeretők s táncosok: mind földbe taposva, Sok hős, vitéz, lovas, hová tűnt, mondd, hova?

A vén pap, Peter Gilligan Fáradt volt s kedvetlen, Mert nyája fele már meghalt, Vagy fekszik betegen.

Így beszélt Pearse Conollynak: „A beszéd könnyű ám,” „Rút szótól száradt le minden Levél a rózsafán; Vagy a keserű szél volt az, A tengerről talán.”

Álmodott, dalolt s egy dudás Nótát fújt a dudán, Duda nem szólt még ily búsan És nem is volt ily vidám.

Jöjj, ó jöjj hát, embergyermek, Vízbe s vadonba vezetlek, De fogd a tündér kezét, Mert több a világban a jaj, mintsem azt értenéd.

Charles Aznavour emlékére hoztuk újra - Ismét egy francia sanzon. Aznavour az egyik legkiválóbb alakja a francia sanzonnak.

Nyersfordítás

Nem más, csak ócskaság a vénember, Viharvert kabát a boton, hacsak Nem tapsol a lélek és énekel A halotti lepel rongyainak,

Mondják, a világ jégbe fagy, Mondják, elég.

Uram szegény halász volt A tengerpartok mentén, És egész álló napon át Heringet sóztam én.