Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Horatiushoz
Koosán Ildikó, 2019. április 19., péntek, 08:41



 

  „Exegi monumentum aere perennius.”

 „Ércnél is maradandóbb művet emeltem én.”

                                               (Horatius) 

 

Horatiushoz

 

„Nil sine magno vita labore dedit mortalibus”

„Nem lehet egyszerre látni a dolgok kezdetét, s végét.”

Ezt is Te mondtad!

Holnapután is igaznak hinni a ma öröknek látszót

bátor kísérlet.

Tudják ki voltál, élemedetten koszorús fődben

kincseket hordtál, becsülték váteszi jóslataid

messzi vidéken.

Ó Horatius! Példakép lettél, erőd a szó erejébe

plántáltad, hadd lombosodjék, elméket éleztél

bölcsnek kijáró tisztelet közepette,

 axiómáid joggal citálták,

jöttél a halhatatlanság kapuját döngetve

tudásod magját szétszórni készen, hátha beérik.

S lám mire mentél.

Nézd, mi marad az évszázadokból! Úr az enyészet!

Fordult a Naprendszer kereke, más a világ ma,

nem sétagalopp, őrült vágta a módi,

növekvő hiányát

látni az elapadhatatlan időnek,

kényszerű terheink halommá sokasodnak.

Hol lelnél ma csendet,

elvonulásra alkalmas pillanatot ebben a zajban?

Ki állna ki véled elvont vitákból Taj Mahalt emelni

 hinni a logika erejét, hasznát?

Ó Horatius! Átalakulnak a dolgok,

műanyagdömping az, ami hódít, fogynak az ércek,

nincs hova vésni a gondolatot,

tanácsot küldeni a képzelt jövőnek.

Robotok jönnek, gépi rabszolgák

géplogikával mérkőzik az ember.

 „ Nem lehet látni egyszerre a dolgok kezdetét s végét.”

Nem lehet tudni,

   élni, szeretni, verseket írni fognak-e majd ezután is?

 

                                                             2019. március 14.



Olvasva: 86 alkalommal