Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Húsvét
Vandra Attila, 2019. április 4., csütörtök, 21:19

A locsolkodás "jézusi" eredete szerintem csak megrendelt keresztény legenda...

Húsvéti locsolkodás. 

A Wikipédia szerint „A vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára” [1] 

Akkor miért csak a lányokat locsoljuk? Mert a fiúkat is megkereszteljük...  Egy másik forrás szerint:

„A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat.”  [2]

Vízágyúk híján vödörrel... Hm... És miért csak az asszonyok hirdették? A férfiak nem örvendtek talán Jézus feltámadásának? Ennek az ellentmondásokkal teli magyarázatnak nagyon legenda íze van, főleg, mivel egy kizárólag kelet-európai és nem általános keresztény szokásról van szó, amely minden keresztény közösségre jellemző kellene legyen. Tehát itt is egy ősi szertartásról van szó, amelyet keresztény köntösbe próbáltak bújtatni. Ismert a lengyeleknél (śmigus-dyngus), a katolikus ukránoknál (Поливаний понеділок - kannás hétfő), a cseheknél, a szlovákoknál (Oblévačka - öntözés) és a magyaroknál (vízbevető hétfő), akik egy szlávok lakta területre „honfoglaltak” egykor. Sem Nyugat-Európában, sem az ortodox keresztényeknél nem dívik, még az erdélyi románoknál sem, akik századokon át együtt éltek a magyarokkal. 

A lengyeleknél a húsvét hétfőjéhez (nedves hétfőnek is nevezik!!) köthető szokás neve śmigus-dyngus. Az angol wikipédia szerint egykor két külön szokás volt: a śmigus a vízzel való locsolás (más szóval oblewanki), a dyngus pedig egy fajta megvesztegetés: hímes tojással (pysanky) való megajándékozás, hogy elkerüljék a śmigust. Legelső említése a XIV századból való (Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) írt a locsolkodásról). [3] 1410-ben a poznani püspök betiltotta. Ám a szokás maga régebbi keletű, még „pogány” időkből (1000 előttről) való. [4] 

Miközben a szokás csak a nyugati szlávoknál és a magyaroknál dívik, a dyngus szó maga germán eredetűnek (Dingeier, Dingnis) tűnik… 

Érdekes maga a rítus is, ahogy ez amerikai lengyel közösségekben zajlik. A fiúk hajnalban a még az ágyban szendergő lányokra törnek, és vödörnyi vizet öntenek rájuk, miközben a következő rigmust mondják: „Dyngus, dyngus, po dwa jaja; nie chcę chleba tylko jaja” (Dyngus, dyngus, két tojásért, Nem kell kenyér, csak tojás). Érdemes felfigyelni a tojások páros mivoltára, ami egyértelművé teszi, itt szexuális utalásról van szó. A tojás ősi finnugor neve a mony azért ment feledésbe, mert másodlagos értelemben herét is jelentett, s illetlen, vulgáris („népies”) szónak tartották. 

Régebben magyar nyelvterületen is (faluhelyen még ma is) vödörrel öntözték a lányokat, időnként a patakba is dobták, ruhástól. Ma ez már, főleg városon „civilizáltabban” folyik, és kölnivel locsolnak, locsolóverset mondanak, majd festett vagy hímes tojást kapnak érte. (A tojásfestésről majd egy külön fejezetben, bővebben). 

A locsolóversek mondhatni külön irodalmi műfajjá fejlődtek. Sokszínűségük jól mutatja a húsvéti szokások kettősségét. Akadnak közöttük a keresztény húsvét feltámadás ünnepi jellegéhez kötődők, de az ősi tavaszi napfordulóhoz köthető termékenységi ünnepek hangulatát idézik, tele vannak szexuális utalással, akad közöttük pajzán, egészen a trágárság határait feszegetők is. Egy klasszikus példa: 

 

Locsoló verset  

Mondok most el nektek,

Mit Édesanyámtól

Tanultam, mint gyermek.

De mint a cserépnek

Darabja elveszett,

Kiegészítettem

A hiányzó részeket.

 

Gyászt öltött magára

Az egész természet, 

Midõn Krisztus urunk

A keresztfán vérzett.

 

Jámbor tanítványai 

Zokogva siratták, 

Midõn a jó gyermek  

A jó édesanyát. 

 

A meghalt testet  

Keresztrõl levették,  

Gyócsba tekerték,  

Sziklába temették.  

 

A katonák, kik

Jézust megfeszítették,

A síró asszonyokat

Vízzel szétkergették

 

Harmadnap múlva  

Megnyílt a sír szája, 

Kilépett belőle 

Az élet királya 

 

Ezzel mutatta meg, 

Lesz még feltámadás, 

Lesz még a síron túl 

Örökké valóság.

 

Posta vagyok, posta,

De régen siettem,

Mózes seregéből

Hozzátok érkeztem.

 

Nem jöttem egy napra,

Se nem egy órára,

Engedelmet kérek

A locsolkodásra.

[6] 

 

 

És egy másik a pajzánabb végletből

 

Zöld erdőbe járok  

Egy pucér nőt látok

Előkapom a tököm

Gyorsan meg is öntözöm 

[7] 

 

A (meg)locsolás a termékenység jelképe. A mező növényei is „életre kelnek” egy kiadós eső után, de a lányokat/nőket is „meg kell öntözni”, hogy termékennyé váljanak. A locsolás és az utána „váltságként” adott tojás (amivel a női fél hozzájárul az új élet létrehozásához) nem egyéb, mint a megtermékenyítés jelképes eljátszása... Épp ezért művelik a fiatalok. (A keresztény jelkép egyaránt vonatkozna fiatalra és idősre...). 

A húsvét hétfőjéhez kötődő egyéb szokások alátámasztják ezt az álláspontot. 

Felmerül még egy kérdés. Ha ősi, kereszténység előtti szokás, milyen ősi istenséghez, hithez kötődik, milyen valláshoz, milyen kultúrkörhöz? Az angol wikipédia eredetét egy szláv termékenység-istennőhöz köti, akit nem nevez meg. Lehetségesnek tartja továbbá az északi (skandináv, angol-szász, kelta) népek kalász-anyjával (Corn Mother, Corn Maiden – itt a „corn” nem kukoricát, hanem gabona-magot jelent) való kapcsolatot is. [8] 

Az utóbbit a szokásnak a földrajzi elterjedése alaposan megkérdőjelezi. Pont az északi népeknél nem szokás az öntözés, ahol a Kalász Anyát (hajadont) imádták... Az ősi szláv termékenység istennőt is eléggé megkérdőjelezi a földrajzi elterjedés. Miért a keleti és déli szlávoknál nem ismert a szokás? Az utóbbiak ortodoxok, nem nyugati keresztények. Ha elfogadjuk ezt az eredetet, akkor arra kellene választ találnunk, az ortodox kereszténységnél miért veszett ki e szokás. 

Mégis a honfoglaló magyarok ősi vallásában kellene keresgélnünk? A szlovákok Nagy Magyarországhoz tartoztak, a lengyelekkel voltak közös királyaink... De akkor az erdélyi románok miért nem vették át tőlünk e szokást? Ősi hitünkről való ismereteink eléggé hiányosak. Az obi ugorok hitéről is keveset tudunk. A tengrizmusról valamivel többet, de nem eleget. A tengrizmusban egykor hívő török népek áttértek a muzulmán vallásra. Annak szigorú szexuális etikája kizárta az ilyen szokások fennmaradását. A locsolás a muzulmánoknál elképzelhetetlen, vallásuk szexuális etikájával összeegyeztethetetlen. 

A tengrizmusban, a (női) termékenység istennője Umay, vagyis Méh Anya (kinek nevében nem a mézgyűjtő rovarra kell gondolni, hanem az anyaméhre). [5] Érdekességként a mi Boldogasszonyunknak egyik obi ugor megfelelőjét Meh ankinak nevezik... [9] 

A tengrizmus szerint a földet szimbolikusan „anyának” tekintik. [10] A föld megöntözése és ezáltal termékennyé tevése összefügg, és e hitvilágban igencsak elképzelhető e szokás megszületése. L. P. Potapov orosz antropológus által leírt altáji népeknél megfigyelt tavaszi napéjegyenlőségkor tartott Teremtés ünnepéhez kapcsolódó tengrista rituálé közben is megöntözték a szent fákat. [11] De az (obi) ugor/ősmagyar hitvilágban is létezett Földanya... 

Minden ősi hitvilág „kitalálta” a saját Földanyáját, a perui indiánok is. [12] A finnugorok, és az indoeurópaiak európai megjelenése előtti szokás is lehet, s mint a tojásfestésnél látni fogjuk, erre utaló jelek vannak. Az, hogy első említése XIV századi, csak azt bizonyítja, hogy legalább ennyire régi a szokás, de hogy mennyivel, azt nem. 

A szokásnak a medvekultusszal való kapcsolatára utal az, hogy egyes helyeken, a fiúk medveálarcba bújnak. A medvekultusz az észak-eurázsiai népekre jellemző, köztük a finnugorokra és szlávokra, (akik elég sokat érintkeztek az előbbiekkel). 

Egy biztos. Kereszténység előtti, ősi hitbe ágyazó szokásról van szó. És ezt más húsvéthoz kapcsolódó szokások is alátámasztják. 

Csendes víz hordás

 Tárnokon (Felvidék) a háború előtti években még szokás volt a nagypéntek hajnali közös Rózsafüzér. Hajnali három órakor gyülekeztek a templomban. Három Rózsafüzért imádkoztak. Egyet térdelve egyet állva, egyet pedig menve. Ezután az asszonyok vödrökkel kimentek a Lavicskához vagy a Bentához és vizet vettek, valamint megmosakodtak. Úgy vélték, hogy aki megmosdik a patak vizében, azon nem fog a betegség. A nagypénteki víznek Szótlan víznek kellett lennie, vagyis sem menet, sem jövet nem szabadott beszélgetni, mindenki csendben imádkozott. Miközben a patak partján mosakodtak, a következőt mondták:

 „Mosdass engem tiszta vizecske, mely a Jordán-folyóból folyik.”

Az idősek úgy tartották, hogy Jézus ezen a napon kelt át a Jordán-folyón, melynek vize ennek következtében aranyvízzé változott. Ezért van gyógyító ereje a folyóvízben való mosakodásnak. Ám a négy evangélium erről a nagypénteki eseményről nem tesz említést, tehát itt is egy keresztény legendáról és egy ősi szokás átkereszteléséről van szó.  [13] Ugyanakkor Jézus és Józsué neveinek hasonlósága, és hogy Józsué átvezette népét a Jordánon bennem azt a gyanút kelti, hogy itt egy tévedésen alapuló legendáról van szó. [14] 

Egykor a szokás országszerte elterjedt volt.  [15] 

Húsvéti korbácsolás - sibálás

A magyar wikipédia szerint Csehországban és Szlovákiában fűzfavesszőből fontak vékony korbácsot, amelyet Sibának neveztek, és ezzel csapkodták a lányokat. (11. Kép) A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek, és a fiúkat borral vendégelték meg. [18] A szokás a Dunántúlon is dívik, és ott e korbácsot sibának nevezik. Jellegzetesen szlovák népszokás, magyar területre is a Dunántúlra betelepedett szlovákok hozták be. [19] 

A korbácsot készíthették 4, 6, 8, 9 szálból. Korbácsfonás előtt egy szál vessző vastagabb végét késsel bevágták, majd a hüvelykujj körmével végighasították. Hogy hajlékonyabb legyen, a kés élével kikaparták a kettéhasított vessző belsejét. Miután kiválogatták a fonáshoz megfelelő vesszőket, a felső, vékony végeiket összeillesztették, az alsó, vastagabb végeiket pedig egyenlő hosszúságúra vágták, majd a korábban kettéhasított vesszővel betekerték.

Egy gyerek vagy egy másik felnőtt megfogta a készülő korbács vastagabbik végét, majd a korbács készítője összefonta a vesszőket. Miután elkészült, csomót kötöttek a korbács végére. A kisfiúk számára édesapjuk vagy nagyapjuk fonta a korbácsot. A sibának nevezett négyszögűre font korbáccsal a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a lányokat, közben ezt mondogatva:

„Keléses ne légy,

Bolhásos ne légy,

Esztendőre frissebb légy!” [16] 

 

A versike tartalma utal a szokás ősi, mágikus eredetére. 

Nekem – bár a fiú-lány szerep megfordul –, egy közép-ázsiai szokást juttat eszembe, a küz kuumajt (angolul kyz kuumay), vagyis szűz-üldözést, melynek időpontja szintén a napéjegyenlőséghez kötődik. A fiú lovon üldözi a lányt, ha beéri, csókot követelhet. Ha a lány célba ér, a szerep megfordul, és a lány üldözi a fiút. Ha beéri, korbáccsal ütheti... [17] Olyan jelentős szokás ez Kirgisztánban, hogy a tíz szomos pénzérme is ezt ábrázolja. A két szokás közti hasonlóság, a közös motívumok lehetnek a véletlen művei is.

 

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/Locsolkod%C3%A1s 

[2] https://www.szekesfehervar.hu/a-viz-tisztito-ereje-es-a-husveti-locsolkodas 

[3] https://hu.wikipedia.org/wiki/Locsolkod%C3%A1s 

[4] https://en.wikipedia.org/wiki/%C5%9Amigus-dyngus#Origins_and_etymology 

 [5] https://en.wikipedia.org/wiki/Umay 

[6] http://sulihalo.hu/ajanlo/74-aktus/3427-husvet-locsolkodas-husveti-locsolo-versek-husveti-vicces-locsoloversek-koszontok-husvetra-locsolkodas-locsolo-husveti-nyuszi-husveti-tojas ) 

[7] http://www.locsolovers.hu/ 

[8] https://en.wikipedia.org/wiki/Corn_dolly 

[9] http://fu.nytud.hu/kn/nepek/nephan.htm 

[10] https://en.wikipedia.org/wiki/Umay 

[11] http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Tengriism 

[12] http://eletmodszer.com/blog/foldanya-termeszeti-nepek-es-gondolatok.html 

[13] http://mek.oszk.hu/00100/00161/00161.pdf) 

[14] http://mek.oszk.hu/00100/00176/html/jozs.htm 

[15]  http://tarnokiszlovakonkormanyzat.hu/pages/pages/nepszokasok-viragvasarnaptol-husvethetfoig?locale=hu 

[16] http://www.korkep.sk/cikkek/kultura/2015/04/06/a-husveti-locsolkodas-es-a-piros-tojas-eredete) 

[17] http://gobeyond.sg/horse-games-kyrgyzstan/ 

[18] https://hu.wikipedia.org/wiki/Locsolkod%C3%A1s 

[19] http://tarnokiszlovakonkormanyzat.hu/pages/pages/nepszokasok-viragvasarnaptol-husvethetfoig?locale=hu 




Olvasva: 49 alkalommal