Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
ANYA-betűk
Kőmüves Klára, 2019. március 10., vasárnap, 10:56



 

 

 

Hétfő volt ilyenkor kilencszáznegyvenhétben.

Anyám világra jött, felsírt - s azóta is ezt teszi

időnként, hol bánatában, hol meg örömében.

Ha akkor hétfőn nem jön, ma mi sem lennénk,

-hárman- úgy vigyáz ma is mindegyikünkre,

mintha pólyások lennénk egy nagyobbacska

füles kosárban. Sosem múló az aggodalma,

szemébe könny szökik, ha minket bántanak,

s ha éppen megtörténik ez, szülői hatalmánál

fogva mindent észre vesz. Kivigasztalja az

elménkből a rosszat, kiimádkozza értünk

Istennél a jót. Mi más is lehetne ő, csak angyal

- égből jövő, földre való. Sosem volt, hogy

dorgált volna oktalan, vagy ne adta volna

mindenét nekünk amije van - a mi anyánk

szeretete határtalan. Nekem sosem jutott egy

percre sem eszembe, hogy milyen lett volna

más szülőkkel az élet. Sajnálom azokat, akik

többet reméltek. Az emléknaptáramban, amit

fejemben őrzök, hiába próbálok találni rosszat,

a neve mellett virágos mezők illatoznak, és

különben sem látom jól az ANYA-betűket,

mert vakítóan fénylő csillagokkal őrzi bennem

őt a múlt, és boldoggá tesz a tudat, hogy él

ezen a kétezer-tizenkilences szeles vasárnapon.

 



Olvasva: 74 alkalommal