Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Húsvét
Vandra Attila, 2019. március 8., péntek, 20:59

Sajnálatosan a képeket nem tudom beilleszteni az irásba, felteszem a naplómba, s ott nézzétek meg.

 

Húsvét „pogány” gyökerei.

Mi is a Húsvét?

Az Új Nemzedék cikke találóan fogalmazza meg:

A Húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.” http://www.ujnemzedek.hu/hasznos/5-dolog-amit-a-husvetrol-feltetlenul-tudni-kell

 

Húsvét… A kereszténység legnagyobb ünnepe, amellyel csak a Karácsony, Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának születése vetekedik. Talán értelmetlen egyiket a másik elé helyezni. Jézusnak, az Isten Fiának megszületése nélkül nem részesültünk volna tanításaiban, az általa első kézből átadott isteni üzenetekben, nélküle nem lenne Újtestamentum. Hogy mégis miért licitál rá a Húsvét? Mert az ő feltámadása adta meg a bizonyosságot az őt követőknek Jézus hitében.

A kereszténységnek még a nevében is ott van a „kereszt” ami híveit és követőit nevében is az ő mártírhalálára és feltámadására emlékezteti, valamint a megváltásra, és megerősíti őket annak az Istennek a szeretetében való hitükben, aki fiát áldozta értük. Ennek az ünnepnek a fontosságát Pál Apostol első levele a korinthusiakhoz (15.14.) fogalmazza meg a legtalálóbban:

 

Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a mi igehirdetésünk, s hiábavaló a ti hitetek.” (http://mazsola.iit.uni-miskolc.hu/biblia/bd/1Kor/chap015.html)

 

Ezt az eseményt, amely tulajdonképpen a keresztény hit(ek?) valódi születésnapja, illik évente megünnepelni, megadva fontosságának megfelelő tiszteletet. Mennyire sajátosan „keresztényi” módon tesszük ezt? A Húsvéthoz tartozó rítusaink, szokásaink mennyire kapcsolódnak a Feltámadáshoz? Vagy inkább a tavaszi napéjegyenlőséghez kapcsolódó ősi tavaszvárási, és termékenységi ünnepek maradékai? Erre kerestem a választ.

Pogány vagy ősi jelképek?

Nyílt titok, hogy a Húsvéthoz kapcsolódó szokások egy része „pogány” eredetű. Az idézőjelet nem véletlenül használom. A szónak, (mely bicskanyitogató kifejezés, akárcsak a gyaur, a barbár, a nigger vagy a bozgor) pejoratív töltete van, amellyel a hitközösségen kívülieket illették és az eretnekkel (akiket a középkorban megégettek) azonos kategóriába tartozik. Tehát pontosítsak, a kereszténység előtti ősi hitek szokásainak, szertartásainak, rítusainak „átmentett” elemeire utalok.

A tavaszi napéjegyenlőség, (akárcsak az őszi, valamint a téli és nyári napforduló) ősi ünnepekre és szertartásokra adott ürügyet-alkalmat, amelyet nemcsak Eurázsia-szerte, hanem az amerikai földrész indiánjainak hitében-szokásaiban megtalálunk. Sok nép az új év kezdetét e napra helyezte. Nem véletlen, hogy a zsidó Pészah (az Egyiptomból való szabadulás ünnepe https://en.wikipedia.org/wiki/Passover ) a Zoroaszeteriánus hit új éve (Nowruz) (https://en.wikipedia.org/wiki/Nowruz), és az ókori egyiptomból származó Sammun-Nisszím (arabul „a tavaszi szél illatahttp://napiiszlam.blog.hu/2016/03/28/sammun-nisszim_es_nowruz_az_egyiptomi_es_irani_tavaszunnep) is e dátumhoz köthető, a Keresztény Húsvét sem egészen véletlenül kapcsolódik hozzá (még ha nem is esik egybe a tavaszi napéjegyenlőséggel).

Az ősi hit(ek)ből átmentett szokásoknak több csoportját különböztethetjük meg:


Az első olyan hitelemeket, rítusokat tartalmaz, amelyek ősi vallások eszközeiül is szolgáltak (például: áldozatbemutatás, böjt, stb.) és a keresztény ünnepekbe szándék vagy tudatosság nélkül is átmentődtek. A másodikat olyanok, amelyek más (nem keresztény) hitek, istenségek imádatához, sajátos (ősi) rítusaikhoz tartoztak, és tudatosan, „egyházi parancsra” „átkeresztelkedtek”, kaptak „keresztény” jelentést. Ilyen például a Lupercalia, amelyen Lupercust, a pásztorok és termékenység istenét ünnepelték az ókori rómaiak. I Gelasius Pápa parancsára ezt az ünnepet február másodikára (a Karácsonytól számított negyvenedik napra), tették át. Ekkor, Gyertyaszentelés alkalmával egyrészt Szűz Mária Jézus születése utáni megtisztulását, másrészt a kis Jézus templomi bemutatását ünnepelték (hasonló rítusokkal...).
https://en.wikipedia.org/wiki/Pope_Gelasius_I. Nekünk magyaroknak nem kell példáért ilyen messze mennünk, mert Szent Gellért előírásai szerint ősi hitünk Boldogasszonya is megszűzmáriásodott. https://hu.wikipedia.org/wiki/Boldogasszony_(vall%C3%A1s) Érdemes a székelyföldi Babba Mária (http://turul.info/napok/kisboldogasszony) ábrázolásait http://www.bucsujaras.hu/tanulmany/daczo/babba.htm (1. Kép - lásd a naplómat) összehasonlítani az obi ugorok (hantik és manysik) különböző forrásokban Chooros Nai Anki, Méh (anyaméh!) Anki, Sorni Ekva, Kaltes Anki néven emlegetett Fényes Asszonyával... akit az orosz források téves fordítás miatt  Zolotaja Baba (Arany Baba) néven emlegetnek (2. Kép - lásd a naplómban ) http://old.world-mysteries.com/pstonehill_1.htm. A fordítás azért téves, mert Sorni, Sarin az obi ugorok nyelvén nemcsak aranyat, aranyost jelent, hanem fényest is. Vesd össze a a mongol népmesék sári(g) kánjával, ami nálunk már sárkány akaban jelenik meg Az ábrázolások hasonló motívumait csak az nem veszi észre, aki nem akarja... S az obi ugoroktól 2500 éve elváltak útjaink.

Talán ki lehetne emelni az utóbbiak közül egy harmadik kategóriát is, az olyan szokásokat, amelyek a „pogányüldözést” (pogánynak címkézett szokások betiltását, üldözését) túlélték, eredeti jelentésük-jelentőségük sokszor feledésbe is ment, de maga a szokás Húsvéthoz kötődve megmaradt. Az előbbiektől e kategória abban különül el, hogy nem „felsőbb parancsra” kaptak keresztény jelentést, de mint szokás fennmaradt az ünnep „keresztényesítése” után is (nem tiltották be, vagy a tiltás ellenére).

 

A Húsvét „vándorünnep” (https://en.wikipedia.org/wiki/Moveable_feast), mert nem ünnepeljük ugyanazon a naptári napon minden évben. Ez ugyan érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Húsvétnak vasárnapra kell esnie és Nagypénteknek péntekre... Az már egyenesen nevetséges, hogy a keleti keresztények (ortodoxok) máskor ünneplik, mint a nyugatiak (katolikusok, és az abból származó protestánsok). Csak hétévente esik egybe (pl. 2017-ben). Így Jézus Krisztus évente kétszer támad fel...  Vegyes családokban rendszerint kétszer is ünneplik meg. A helyzet pikantériája, hogy miközben az ortodox családtag épp a Nagyhét böjtjében van, a másiknak épp a feltámadást kell(ene) ünnepelnie, piros tojással, báránysülttel, kaláccsal... Az ortodox papok rendszeresen felemlegetik híveiknek (legalábbis Erdélyben biztos) mekkora bűnt követnek el, ha fogyasztanak a húsvéti finomságokból Nagyböjt alatt, nem épp a Krisztus által meghirdetett tolerancia nevében... No persze, a vallási vezetők kellene megegyezésre jutniuk, attól egyszer és mindenkorra megoldódna a probléma. Csakhogy mindkét fél tudja, hogy ő az egyetlen és igaz hit birtokosa, tehát a másik félnek kell hozzá alkalmazkodnia...

 

Kezdjük tehát az ünnep nevével, és nemcsak a magyarral, hiszen nem magyar, hanem keresztény ünnep. A legtöbb nyelvben a Húsvét neve a héber (zsidó) - פסחא = Paskha megfelelője (latin pascha, görög Πάσχα, román Paşte, illetve sărbători Pascale – Húsvéti ünnepek) https://hu.wiktionary.org/wiki/h%C3%BAsv%C3%A9t, amely etimológiailag (szótörténetileg) a Pészachra vezethető vissza. Az ótestamentum óarámi nyelven íródott, Pészach pedig neo-arámi (asszír) nyelven ܦܸܨܚܵܐ = Piskha) https://en.wikipedia.org/wiki/Hebrew_Bible#Origins_of_the_Hebrew_Bible_and_its_components

Bár Jézus kereszthalála és feltámadása a Pészach („Zsidó húsvét”) alkalmával történt, én mégis furcsállom, hogy egy másik vallás, más jelentésű ünnepének nevével illessük a legnagyobb keresztény ünnepet. Miközben a Pészach alkalmával a zsidók Egyiptomból való szabadulásukra emlékeznek, a keresztények Húsvétkor meg sem említik ezt... https://en.wikipedia.org/wiki/Passover

A keresztény hit a zsidó vallásból nőtte ki magát. Az első keresztények zsidó nemzetiségűek voltak, azok, akik elhitték Jézusról, hogy ő a Megváltó. Az Ótestamentum a keresztény biblia első része nagyjából a Zsidó Bibliával, a Tanakh-al azonos. https://en.wikipedia.org/wiki/Hebrew_Bible#Origins_of_the_Hebrew_Bible_and_its_components Ezek tények. Nem meglepő tehát, ha a Pésahhoz köthető rítusok, szokások egy része – még ha az ünnep és szertartás más jelentést és jelentőséget is kapott, átmentődött a keresztény Húsvéthoz kapcsolódó szokásokba.

Ám térjünk vissza a Húsvét neveihez. Egyes germán nyelvekben (pl. angol Easter, német Ostern) az elnevezés viszont egy ógermán istennő, Eostre (más nevei: Eastre, Ostara, Proto-germán Austrō, Proto-indo-európai *Hewsṓs- a hajnal istennője) nevéből származik. https://en.wikipedia.org/wiki/Easter#Etymology https://en.wikipedia.org/wiki/%C4%92ostre (Ausztria neve is tőle származtatható). Még nevében sem tagadják, hogy a Húsvét „ráépült” az Eostre tavaszi ünnepére. Nem meglepő tehát, ha Eostre (aki a hajnal és termékenység istennője volt többek közt) ünneplésének szokásai begyűrűztek a kereszténységbe. Hozzá köthető például a húsvéti nyuszi (az üregi nyúl volt a szent állata) és állítólag számos szokás, ami a húsvéti tojásokhoz kötődik. Bár ezzel kapcsolatban akadnak kételyeim, de erről majd később.

Érdekes viszont az, hogy Eostre létezéséről Venerable Bede angol szerzetes (672-735) https://en.wikipedia.org/wiki/Bede írásán kívül nem sok bizonyíték található, egyesek szerint Bede csak kitalálta az istennőt. http://www.huffingtonpost.com/2012/04/02/easter-eggs-history-origin-symbolism-tradition_n_1392054.html Akkor viszont egy dilemma előtt állunk, hogy honnan ered a húsvéti nyuszi, amelyik pont az ő „felségterületén” divatos?

Egyes szláv nyelvekben a Húsvét neve (például lengyel Wielkanoc cseh Velikonoce‎, szlovén Velika noč‎) szó szerinti fordításban „nagy éjszakát” jelent, amely a feltámadás éjszakájára utal. Talán a legtalálóbb, és legkeresztényibb elnevezés.

A magyar Húsvét (hús + vét) inkább az ünnep előtti böjtre utal (Vétkezik, aki húst eszik) még akkor is, ha a Tóthfalusi Online Etimológiai Szótárának jelentését fogadjuk el: egy szláv kifejezés - mesovazam (hús + vétel) – tükörfordítása, ami arra utal, hogy a hithű keresztény Húsvétkor, a Nagyböjt után ismét húst vehet magához (fogyaszthat). Ám a Húsvét előtti böjt a Pészach negyvennapos böjtjéből ered…

Vannak más elnevezések is (pl. az örmény), de nyelvi nehézségek miatt nem tudtam őket megfejteni.

 



Olvasva: 81 alkalommal