Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Szép a csend (IV. változatban)
Horváth Nóra, 2019. március 4., hétfő, 16:36



 

Csukott szemű madárijesztőt álmodik az ösztön.

Egy pillanatnyi reflex vagy csupán,

mi áthalad a nap megfáradt homlokán.

 

A munkából jövet

pihenni vágyik a test,

a képzelet akkor indul útnak.

Gyárban dolgozom,

a gépek búgnak fejemben,

átadom magam a nyugalomnak.

 

Olyan üres nélküled az utca,

kihalt az úttest,

este van.

Esetlenül állnak

a villanypóznák,

tartóoszlopok;

szüntelen léptekben

magamat hallom,

és látom, 

ahogy a föld fehér menyegzőt ölt át.

 

Kérdezd csak meg,

hozzád megyek-e feleségül,

nincs is jobb alkalom az igenhez.

Bíborba öltözik a szemérmes ég.

 

Elvesztettem az irányítást,

nincs mit tenni;

 

nincs gyeplő, nincs megállás.

 

A téli valóság távolodik tőlem,

elhagy,

az álom inasa veszi vissza

lóháton az irányt.

 

 

­***

 

Nélküled úgy sem lesz

virágzó a tavasz,

nélküled elfelejt majd

a szemhunyásból felébredni.

 

Hozzánk sereglenek

bézs színű,

édes emlékeink,

és izzadt tenyered

hovatovább izgalma.

 

Szép a csend.



Olvasva: 112 alkalommal