Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Jó Reggelt!
Király Attila, 2019. március 1., péntek, 10:29



 

A Nap ásítva nyújtózott végig a horizonton, ahogy melengető sugarai egyre messzebb értek ezen a kora tavaszi napon.
...- Neked örülős Jó Reggelt, Drága Lélek! – gondolta magában a kis herceg, és keresőn kémlelt az égbolt felé, mint aki valami nagyon távolit fürkészne a tekintetével. A mellette ülő kisebb alak mintha olvasott volna a gondolataiban, kissé panaszosan szólalt meg.
- Habár manapság olyan idők járnak, hogy lehet, már vigyázni kell az őszinte egymásnak örüléssel is. Tudod, mostanában más szelek kezdenek fújni az univerzumban. Jóval hűvösebbek. Valakik az elembertelenedést hozták divatba. A szív, a ragaszkodás, a mindig, a, de jó, hogy vagy! - lassan már kit érdekel? - fakadt ki szemrehányóan a róka, mintha mindezekről a barátja tehetne, majd szomorúan nézett össze a vele egyetértőn bólogató kis herceggel.
Amaz nem szólt egy árva szót sem. Látszott rajta, hogy valahol nagyon messze kalandoznak a gondolatai.
- Biztos ismét a Rózsájára gondol, mint megannyi más alkalommal tette. Minden nap emlegeti, sőt napjában többször is áradozva mesél róla.
- Milyen messze is? - kérdezte tőle szinte csak maga elé mormogva a róka.
- Talán hatvan-hetven fényévnyire lehet, vagy akár százra is...,de páratlanul szép és különleges is egyben. – élénkült fel egyszerre a kis herceg.
- Száz fényév?  Az ugye sok? – vágott közbe kíváncsiskodva a vörös bundás, miközben fejben azt latolgatta, hogy hány napi járóföld lehet, ha ő indulna neki.
- Nem annyira illetve az attól függ. Gyalogszerrel szinte végtelennek mondható út. Nem lenne elég rá az életed, sőt egyszerre több sem. Gondolatban viszont csak egy szemvillanásnyi. Az is fontos hozzá, hogy az ember tisztában legyen magával, hogy pontosan merre tart. – részletezte a kis herceg.
A rókán látszott, hogy elmélyülten számol. A lábait egymás elé rakosgatva, felváltva többször egymás után maga elé és a barátjára meredt. Picit felágaskodva talán még a Nap mögé is megpróbált bekukkantani, majd felcsóválva lehajtotta a fejét, de csak egy pillanatnyi időre volt képes csendben maradni.
- És te annak ellenére nekivágnál a távnak, hogy ilyen végtelenül hosszú?
- Ez csak természetes, hiszen az ember ott van otthon, ahol igazán szeretik. Olyankor nem számít a távolság. Két lélek közt a legrövidebb út a szeretet.
- Óóó! – mindössze ennyi hagyta el a róka ajkát. Hosszú percek teltek el csendben, mire újabb kérdéssel, de inkább kéréssel hozakodott elő.
- Mesélnél még kicsit a Rózsáról?
- Hogyne, szívesen! – derült fel a kis herceg arca.
- Tudod, kívül fekete szirmai vannak, mintha gyászolna valamit, de ahogy óvó szeretettel haladsz befelé a szívébe, meleg szelídgesztenye barnára vált, remény-zöldre és legbelülre érve bíborvörösre.
- Igazán különleges! - Ámult el a róka és titkon beleszeretett a pillanatba.

 

2019. 03. 01.

 



Olvasva: 86 alkalommal