Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Sóhajmadarak
Király Attila, 2019. február 13., szerda, 23:38

Egy sokat bántott női szívnek, aki megengedte, hogy kiírjam belőle a dobbanást

Gondolatban mély álmomba ringatlak,
lelked lágy melegébe fészkelem magam,
ajkadba csókjaim harapnak becézőn szavakat,
egyre-másra rebbennek fel a sóhajmadarak.

 

Amint lesütöd rám ragyogó csillagszemed,
átsuhanó gondolat hajnalpír arcomon minden
rád ébredő vágy, mint delelő Nap tekinteted,
oly erővel süt belőled a végtelen szeretet.

 

Nyitott könyvként olvaslak, ahogy ujjaim között
surrogva pereg minden oldalad, határaid fölött
lebegsz, magasra téve a mércét, hátunk mögött
hitehagyott múltak csontváza búcsút intve zörög.

 

Tenyerembe dobogó szíved remegve olvadó taktus,
forróságod lángja átjár, egymásba lüktet a két ritmus,
szenvedélyed bódító szirmait végtelen izzása ontja, illata oly dús,
mélyen belém ivódott érzelmed idők mélyéről feltörő, karmikus.

 

2019. 01. 28.

 



Olvasva: 71 alkalommal