Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Álomnéző
Király Attila, 2019. január 20., vasárnap, 21:18



Alattam világosban is alszik a város,
felettem ébren álmodnak a csillagok,
egymás fényét vizslatják lámpák
és távolból rájuk ragyogó Napok.

 

Mintha már nem is lennék része
ennek az egésznek, oly érzés
fog néha el, várok, egyre várok,
hátha feltűnik valami ritka, égi jel.

 

Vagy eljön értem egy lassuló csillag,
mellettem fékez, fellépek rá, majd
távolodunk, mint aki végleg mindent itt hagy,
többé nem gondolva ezzel a veszett világgal.

 

Fásult idők korhadva egymásra dőlnek,
lassuló mozdulat-repkényként futnak halódó erek,
lélekben amint emelkedek, alattam egyre
sűrűsödő emlékek vernek mély gyökeret.

 

Ringó álmokat nézek végig a város felett,
párnákon mélázva szundító órákat, perceket,
melyek egészen  hajnalig nyújtóznak el.
Ébredezel. Lehet ez az a várva várt jel...

 

2017. 09. 19. 



Olvasva: 53 alkalommal