Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Abdurrahim Karakoç: ÁRNYJÁTÉK
Gősi Vali, 2019. január 19., szombat, 12:46



Vadász vagyok, ő a szarvas,

Vödörként hordom  saját árnyékom.

A remény földje, a bú ideje

Selyemmel takarja árnyékomat.

Délelőttönként mindkettőnket

árnyam követi, harmadikként.

Üres kezű gyermekek hívnak játszani,

Emlékül saját árnyékomat adom.

Árnyam nem egy, de ezer sebből vérzik.

Ha megérintenéd, lángra lobbanna.

Éjjelente hó lepi be pőre árnyamat és

Beledermed a jeges útba.

Tükörfényektől színesben látom

Néha estefelé, máskor korán reggel,

Mint az égből fészkükre visszatérő madarakat

Napfénynél látom az árnyékom.

Váltakozva rövidíti az életet,

Hol a szeretet hegycsúcsaként; máskor a gyűlölet

Feneketlen kútjaként

Beszennyezve földeket, vizeket

Szíven lövöm a saját árnyékomat.

Illusztráció - Kenyeresné Z. Ágnes

*

Abdurrahim Karakoç:

GÖLGE OYUNU

 

Ben avcı olurum, o ceylan olur

Kovalar dururum kendi gölgemi.

Umut toprak olur, dert zaman olur

 İp takar sürürüm kendi gölgemi.

 Her kuşluk vaktine, her ikindiye

Bölerim gölgemi üçe, ikiye

Eli boş bebekler oynasın diye

Armağan veririm kendi gölgemi.

Gölgemde bir değil bin yara kanar

Gölgeme değerse gölgeler yanar

Geceleri gölgem yollarda donar

Kar gibi kürürüm kendi gölgemi.

Soyunur aynalar ışıktan, renkten

Bazen akşamüstü, bazen çok erken

Kuşlar gökten yuvasına dönerken

Güneşte görürüm kendi gölgemi.

Sevgi, dağ zirvesi; kin, dipsiz kuyu

Karıştan kısadır hayatın boyu

Kirletirse şayet toprağı, suyu

Göğsünden vururum kendi gölgemi.

 

(A vers Abdurrahim Karakoç Beşinci  Mevsim  Ötödik évszak című kötetéből való (1985)



Olvasva: 37 alkalommal