Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Kórkép
Zajácz Edina, 2019. január 9., szerda, 17:29



Csörög a vekker, hajnali nyolcnegyvenöt.

Egy álom, a takaró, s az ágy ideköt.

Pihenek még, az első órát lekéstem,

a stressz sztrókot okoz, olvastam a héten!

 

Készülődöm, keresem a kezem, lábam,

csupán két darab zokni egyetlen vágyam!

Végre megvan, az egyik térdig ér éppen,

a másik bokáig, jó lesz egész héten!

 

Még egyszer sem történt semmi tragédia,

ha ordított a matektanár, a Dia..

- Hol voltál kisfiam, mindennap elkésel?!

Elbánok vele, nem is kettő, félkézzel.

 

Félkézzel kinyitom a matek könyvemet.

A egyenlő felszín, hát az meg mi lehet?

Viszont rájöttem, mit jelent a térfogat,

nyílvános helyen kiütni egy pár fogat.

 

Kicsengettek, most irodalomóra jön.

Jancsi hetek óta fetreng a zöld füvön.

Semmi közöm hozzá, hogy lesi Iluskát,

ő is inkább szaggatna otthon galuskát!

 

Tesire a cuccomat négykézláb viszem,

a tornazsák alján elveszett a hitem.

Én ugyan nem tartok senkinek se bakot,

azt hiszem meghalok. Hívjatok egy papot!

 

Hazafelé tartok, már szinte repülök,

a konyhában anya vár, meg egy sült csülök.

Mindkettőt szeretem, mert olyan isteni,

nem is kell mellettük a csendre inteni.

 

Csörög a vekker...jaj,ne! Kezdődik újra,

várom a megváltást takarómba bújva.

A stressz sztrókot okoz, ne feledd barátom,

na szia, puszi, ma is kések úgy látom!



Olvasva: 103 alkalommal