Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Romantikus üzenetek
Tasev Norbert, 2019. január 6., vasárnap, 08:19

kortárs, líra, költészet, szabadvers, prózavers



ROMANTIKUS ÜZENETEK

 

Menedék-sziklába szeretnék végre kapaszkodni, melynek Angyalarca van; ami nem ítél feleslegesen, s nem perel! Kinyújtja felém angyalszárny-hátát s biztos védvárként bevehetetlen védelmez! Szememben ily gerinces hölgyet szeretnék magamnak, ki babonázó-szent pillantásával méltón felemel sárgaföldek poklából, ha már e nagyvilágon semmi sincs rendben! – Vajon miként kellene rátalálnom a megérdemelt boldogságra, mely nem kérkedik s sohasem fuvalkodik fel?!

Mindenség-perceken két hűséges virágsziromként reszketne egymásért dobbanó szívünk hangja s gondolkodó elménk csalfa, negédes játéka lehetne huncut csókjaink romantikus zenéje! Egymást valló-vallató mezítlen testben nyílnánk meg a másiknak ünnepélyesen, mint ős-teremtések Alfa-kezdete! Talán be lehetne gyógyítani stigma-sebeit a hontalan-tékozoló Időknek, mely Hóhér-karmaival naponta belénk mar-sebez!

Gyilkos körmök világvége Nihil-karmolása nem számítana, kit a tartós biztonságos szerelem ereje véd s naponta felemel! Ittlétünk még számolható, földi többletében sugárzó boldogságban még érezhetnénk lüktető echó-szívünk rejtelmes-titkos szerenádjait; vizililiom-levelek dédelgető lélek martján: úgy fedezhessük végre fel egymást, akár kíváncsiskodó, csalafinta kisgyerekek; pajkos-játékos öröm kíváncsiság mellett! – Milyen hihetetlen lélekerőből is táplálkozhatna a megbeszélt találkozó?

Egymás felé sétálna bennünk a barát s az ismeretlen s mikor megfognánk a másik verejtékező kezét mindannyian ketten örülhetnénk! Nyugton maradva csitítom magamban a türelmet, gyávának bélyegzett csacska-bátorságot, hátha megvárhat még az, kit az Egy-Életen át keresek…



Olvasva: 43 alkalommal