Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Az ezüstfenyő
Rácsai Róbert, 2018. november 10., szombat, 18:29

Sokszor néztem, hogy a csúcsán gyakran megpihent egy gerle, és köszöntött éjjelt-nappalt halkan búgva, énekelve.

A szomszédban, egymagában,
állt a büszke, hatalmas fa;
bár a talaj sziklás arra,
mégis felnyúlt a magasba.

 

Sokszor néztem, hogy a csúcsán
gyakran megpihent egy gerle,
és köszöntött éjjelt-nappalt
halkan búgva, énekelve.

 

Mindegy, mi volt: ősz, vagy tavasz,
ő kékezüstbe öltözött,
boldogan néztem én fel rá,
a tengernyi sok gond között.

 

Évtizedek jöttek-mentek,
de ránk borult, mint egy ernyő,
védett minket valamitől
az a csodás ezüstfenyő.

 

 

Kivágták az ezüstfenyőt,
egy láncfűrész végzett vele.
Öreg volt már, halni készült -
mégis szívem szakadt bele.

 

Mert megszűnik minden egyszer,
Én is elmegyek majd, tudom;
én is leszek ezüstfenyő,
és leszek másnak fájdalom.

 

2018-11-10

 

P.s.: Nincsen képem róla sajnos... de talán ilyen lehetett "kamaszkorában" az a gyönyörű ezüstfenyő. 



Olvasva: 44 alkalommal