Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Rólunk - nekünk
Győri Irén, 2018. november 2., péntek, 11:45



Álmatlan forró éjszakákon testemet hűti a vélt rideg magány

Hiszem: míg álmodat vigyázom, álom csak – gondolom csupán

Remeg a csönd, a magány reszket, nem fogja hiányod néma dallamát

Én érzem - itt vagy, hinnem kéne: e csalóka kínpadon osztozunk talán

Én könnyem, te életed adtad, hogy így legyen a darab egész,

 

Amit a szív érez, fel nem fogja ész, maradtam magamban; mégis veled

Párnád, széked, helyed itt van; ezekhez ragaszkodom s nevetek magamon

Ki hiszi azt, hogy enyém vagy, csak az, ki így szeret, ilyen nagyon.

Átverjük az egész világot, nevetünk, hisz ketten egyek vagyunk

nem látnak, nem tudják mások; mi, most is együtt álmodunk.



Olvasva: 61 alkalommal