Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
CSEPPNYI KÖNNY SEM
M. Laurens, 2018. október 8., hétfő, 23:48



 

CSEPPNYI KÖNNY SEM

A költő ült, tollába száradt a tinta,
mi benne volt, már régen kiírta,
s most üres fejjel s tollal bambul,
hunyorog, s arcán mosoly lanyhul,
szerelemét száz éve, hogy feledte,
most sajgó derékfájás van helyette...

A költő ült, csalfa múzsáját várva,
elméjét minden élő elől bezárta,
rég elfeledett már verseket írni,
nem tudott már szeretni, sem sírni,
önmagát is réges-rég feledte,
most sajgó derékfájás van helyette...

A költő elhunyt, senki sem siratta,
cseppnyi könny sem hullt miatta,
most arcképként egy falon bambul,
fakuló papíron a mosolya lanyhul,
a történelem, őt végképp elfeledte,
még sajgó derékfájás sincs helyette...

Budatétény 2018. szeptember27.



Olvasva: 80 alkalommal