Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Kisasszonyok 8.rész
Győri Irén, 2018. szeptember 9., vasárnap, 15:35

Doktor Gerendeli Sámuel, az ügyvéd

 

A jólmenő irodával rendelkező negyvenes ügyvéd édesapjának köszönhette, hogy aránylag fiatalon ilyen jómódban élhet. Édesapjától — aki egy vadászbaleset késői áldozata lett — maradt rá a gazdag ügyfélkörrel rendelkező iroda.

Hat évvel korábban érte lövés az idősödő ügyvédet egy nagy körvadászaton. A betokolódott, de mozgásban lévő, szívhez közel elhelyezkedő golyó végülis megölte az apát. A fia ekkor külhonban tanult, orvos akart lenni. A baleset után, hogy, ne menjen tönkre a jólmenő iroda, az orvosiról átment a jogra, s amikor rájött, hogy nagyon szívesen tanulja, mindent belevetett, és nagyon jó eredménnyel végezte el az egyetemet. A bojtárkodás éveit könnyen vette, mert akkor már névleg ő volt a tulajdonos édesapja volt birodalmába. Hamar mélyvízbe kellett vetnie magát, édesapja összes ügyfelét megörökölte. Az aradi lányos mamák pedig benne látták a szerencselovagot, s rövidesen annyi megbízást kapott az iroda, hogy három ügyvédet kellett még felvennie. Az egyik Murva Elemér doktor volt, aki három évvel előtte szerezte meg a diplomát, s közel azonos korúak voltak. Sámuel nem akart nősülni, mert mindene megvolt. Hozományra nem pályázott, a nagy, mindent elsöprő szerelem elkerülte. Szeretője volt, sokszor nem is egy. Na, erre ma már egyáltalán nem büszke. „Fiatalság, bolondság!”

A Sóskúthy dossziét is édesapjától örökölte. Amíg a fiatal Sóskúthy nem kezdett elzülleni, nem volt igazán sok tennivaló a dossziéval. Néha egy-egy birtokvásárlás egy-egy határmezsgye vita. Néha, elkapott birka és lótolvajok pere. Szóval, olyan aprópénz. De amint a fiatalúr belelépett a madárlépbe, jól jövedelmezett a Sóskúthy paksaméta. És itt, ezen a birtokon látta meg a már középkorú ügyvéd a szép, de, nem éppen fiatal nevelőnőt.

Addig nem hitte el, hogy „meglátni és megszeretni” létezik. Vele megtörtént! A nevelőkisasszony szerény volt, mégis fenséges, csodálatosan szép arc, csinos és nagyon vonzó külső. Szóval egy személy mindazt a kellemet magán viselte, ami az ő ereiben megzavarta és száguldásra késztette a vért. Azonnal szerelmes lett Klára kisasszonyba. Csak őt, csakis őt akarta feleségül venni. Még semmit nem tudott róla, csak annyit, hogy nevelőnő a Sóskúthy kisasszony mellett. De fülig szerelmes lett, mint egy pelyhedző állú siheder. Akkor már sokszor idézte maga elé a csinos termetű, gyönyörű arcú lányt. Vele tudta volna elképzelni a további életét.

Amikor megtudta, hogy Murva Elemér ügyvéd gyámleánya, nagyon megörült. Elemérnek megemlítette, hogy tetszik neki a kisasszony, és amikor meghallotta, hogy Klára nem akar férjhez menni, elhatározta meggyőzi a lányt arról, hogy ilyen nagyszerű fickót, mint ő, nem szabad kikosarazni. Mindent bevetett, hogy meghódítsa a neki oly kedves teremtést. Virágot és illatos finom levélkéket kezdett küldözgetni a kisasszonynak. Hírt vitt, Elemér bácsitól, és Sóskúthy úrról.

Amikor a hölgyek Aradon voltak (ez már a Nagyasszony halála utáni időben fordult elő gyakrabban) a kísérőjük ő volt. A kitartó ostrom már kezdett az ügyvédnek kedvező eredményt hozni, vagyis a kisasszony már szívesen vette az udvarlásnak is beillő gyakori megjelenést, amikor Sóskúthy nagyságos urat Herkules fürdőre utalták. Ez egy időre megzavarta az ügyvéd ostromát, és Klára kisasszonynak előnyt adott. Ha a távolság és a találkozások hiánya legyőzi az éledező rokonszenvet, akkor az ügyvéd vesztett.

A gyógyvíz talán segít a bénult lábakon. De az éppen bimbódzó szerelemnek nem mindig használ. A kisasszony úgy rendelkezett, hogy rájuk is jó hatással lesz egy hatvannapos pihenés, így elkísérik a drága papuskát a neves fürdőhelyre. Az útjukon még a szerelmes ügyvéd buzgón segédkezett, de ő nem tudta két hónapra kivonni magát a munkából, így csak levelet írhatott naponta Klára kisasszonynak. A levelek jöttek-mentek, az ügyvéd kitartásának köszönhetően egyre szívesebbek lettek a válaszok, és Sámuel reménykedett az igenben.

Még Elemér feleségét is megkérte, hogy pár jó szót szóljon az érdekében. Katinka asszony azt mondta, hogy Klára nem is idegenkedne az ügyvéd közeledésétől, de nem hagyhatja egyedül a kisasszonyt. Flórának szüksége van rá, a birtok gondjaival és a beteg apával eléggé le van terhelve szegény, és rajta kívül nincs senkije. Nem hagyhatja éppen most magára. Katinka asszony szerelempárti volt, szerette Klárát, hiszen tizenkétéves korától ismerte, és szívébe zárta a lázadó, és igazságszerető leányt. Ismerte Klárát. Tudta, értékes és okos nővé fejlődött. Megfontolt és büszke, de érdekből nem menne soha férjhez, Klárát, aki az amerikai feminista nők harcáért lelkesedett és még ma is lelkesedik, meg kell nyerni, meg kell hódítani, az nem fog csak azért egy jól kereső ügyvéd felesége lenni, hogy gazdag legyen. Hiszen ő világ életében gazdag volt. Azt a hat évet leszámítva, amikor az apácák nevelték, de ott sem nyomorgott, mert ott is kisasszonyként bántak vele, csak éppen tanítói oklevéllel is gazdagították. Ott a kislány megszokta a függetlenséget. Már az olyan függetlenséget, amit egy zárda biztosítani tud egy fiatal lánynak, de a lelke az független maradt. Az önmagáért való felelősség, az ott, a zárda szent és zárt levegőjű világában adott tápot az eszmélő kislánynak.

Alaposan elmondott Katinka mindent Sámuelnek Kláráról. Talán többet is, mint kellett volna. Ha valamit nem tudott, akkor igyekezett kitalálni. Hogy ezzel néha nagyon mellé talált, az nem igazán számított, mert nem fogják soha rajta számon kérni. Ő ilyennek ismerte fiatal gyámleányát, mert így is nevezte néha Klárát. Elábrándozott a szerelmes Sámuel a Katinkától kapott használati utasításon, amit szerelméről ki tudott szedni a fecsegni szerető asszonyból.

A fürdőbe utazásuk során a lány bőven ellátta olvasnivalóval a figyelmes hódolót, mert nagyon tetszett neki a délszaki táj. Magasztalta a szúrós, erős levegőt, mely szinte fájdalmat okoz, de olyan megnyugtató hatással van mindenkire, ami számára érthetetlen és csodálatos. Nagy sétákat tesznek ők ketten Flórával a Cserna vadregényes partján, gyönyörködnek a hatalmas hegyekben, a vidék patakjainak jéghideg vizében ficánkoló pisztrángok játékában. A névadó vasszobrának kiásott maradványaiban. Sétálnak a régi emberek sarui koptatta hegyi ösvényeken. Megcsodálják a bécsi építőmesterek gyönyörű palotáit. Megölelik a fürdőhely parkjában a hatalmas mamutfenyőt. Öten sem érték körül, amikor megpróbálták átölelni. Bakfisként örülnek a friss és új élményeknek. Ezt nem lehet megunni! Szóval így áradozott a lány a levelekben és írta, szeretné megosztani az élményt Sámuellel, mert levélben és négyszemközt már a nevükön szólították egymást.

Sámuel boldog volt, jön a nyár és elhatározta, hogy most a nyarat, legalábbis egy részét Herkulesfürdőn tölti. Együtt szeretne romantikázni Klárával.

Gerendeli doktor nem véletlenül volt híres az eszéről és az akadályok legyőzéséről, a gubancok kibogozásáról. Ha egyszer a fejébe vett valamit, azt véghez is vitte.

Felkereste egyik jónevű, fiatal, sármos társát és meghívta a fővárosba egy hétre. „Pihenni.”

A neves régi nemesi családból származó fiatal ügyvéd politikus, azaz képviselő szeretett volna lenni. A családi vagyon apadása miatt kényszerült a dolgos polgári életre, gondolta addig, amíg a parlamentben a még mindig nagy tiszteletnek örvendő Szilvásyak szava számít. Kedvvel dolgozott, szépen gyarapította a már alaposan megfogyatkozott birtokukat. Egyik területet a másik után sikerült visszavásárolnia a Szilvásy családnak. A fiatal ügyvéd egyre ritkábban akart politikával foglalkozni. Megszerette jól jövedelmező polgári foglalkozását. Így karolta fel Gerendeli doktor a feltörekvő, kitűnő kezdőt, Doktor Szilvásy Móricz ügyvéd urat.

Gerendeli Sámuel arra gondolt, hogy Klárát megszabadítsa Flóra kisasszony társaságától? Beveti aduászát, Szilvásy Móriczot, a fiatal ügyvédet és Casanovát. Lefoglaltatja vele Flóra kisasszonyt, míg ő a szerelem tüzével bűvöli el választottját, Klárát.

Nem volt nehéz egy ingyenes nyaralásra meghívni a fiatal társát. Megemlítette, hogy rendes társakat keres, és szeretné, ha az ügyvédi irodába ő is bekerülne, Elemér és ő mellé. Nem alkalmazottnak, hanem társnak. Rendes társnak! Ezzel az ajánlattal a világ végére is elkísérte volna a fiatal ügyvéd a tisztelt főnökét.

Gerendeli az eredeti szándékáról mélyen hallgatott. „Nem iszunk előre a medve bőrére.” Készült tervére, és ezért áldozatot is képes volt hozni. Az ügyvédi irodát Doktor Murva Elemér ügyvédre hagyta, őt is biztosította, hogy mint társra bízza az irodát. Felruházva minden joggal, ami ezzel jár. Így mindenki boldog és elégedett volt. A nyár amúgy is uborkaszezon, mindenki elutazott fürdőkre, vagy világot látni. Mert, ahogy kezdett terjedni a vasút, a polgárság és a nemesek egy része szívesen választotta a gyors gépi közlekedést. Sokkal rövidebb volt így az út. S az ügyvédi irodáknak kiváló pénzforrás. Ezen nagyot lehet aratni. Addig kell helyezkedni, amíg van szabad terület. Gerendeli és Murva ügyvédurak kezdtek befolyást szerezni az utazók és az utaztatók között is. Jó előre számolva a kártérítési perek összegeivel.

— Ez a terület még szűz, itt lehet nagyot kaszálni. Az jár jobban, aki időben a húsosfazék mellett foglal helyet, az lakik jól. A többinek jut a maradék! — mondogatta gyakran.

Jó szimata volt ezen a téren is! Hat havi tárgyalássorozata ment rá eddig, hogy megszerezze ennek a tortának egyik szép szeletét. S a szerződéskötés után adott magának egy kis esélyt rendezni Herkulesfürdőn saját életét.

Ez a fürdőhely már rendelkezett vasúttal, postával és takarékszövetkezettel is. Sok jómódú vendég fordult meg ott. Nagyrészüket a vasút szállította. S mivel megszerezte a szép haszonnal járó vasút képviseleti jogot, Doktor Gerendeli Sámuel most egy másik iroda nyitásán dolgozott. Aki az utazók ügyesbajos dolgaival (szerződésszegés, baleset, poggyászkár) foglalkozik.

Miért ne az egész tortát tudhassák magukénak!

Szóval a szerelem még szívósabbá és törekvőbbé tette, az egész világ kincsét szerette volna választottja lába elé tenni. S ezért igyekezett mindent elkövetni.

 

 

 



Olvasva: 62 alkalommal