Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Tisztelet mindenkinek
Petz György, 2018. szeptember 3., hétfő, 23:23



Talán ha fejemben zene,
Kinevezem az élet melódiájává,
S mire ezt kimondom, el is hiszem.

Mit nem kértem - elfogadni,
Köszönetet mondani mindazért, ami van.
Ez már maga lesz a harmónia.

Szám körül idült mosolyránc,
Végigfut egész testemen, behálózódom,
S akár a fakéreg, holt, de megvéd.

Zenét minékünk, csak zenét
Másik fordítás muzsikát javall, az is zaj,
Templom volt a természet, fák néztek.

Nincsen titok. Némi gátlás
Vigyáz arra, ki bármit megtehet magával,
Mással; éppen ezért mégse teszi.

Dalolnak a fák a csönddel,
Verseny hallgat az égzivatar, farkas, madár;
Míg Írisz fehérre mossa.
 



Olvasva: 177 alkalommal