Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Győztes mosolyod
Gősi Vali, 2018. augusztus 26., vasárnap, 18:00

Parafrázis William Shakespeare: LXX. Kép forrása: Google-fotók

Győztes mosolyod

 

Ha megaláznak is, viseld a kínt!

Fényeden diadalt gúny nem arat,

hófehér lelked szépsége irigy,

sötét rágalmaktól nemesebb marad.

 

Ármány hízelgő, ha feléd közelít,

rejtsd mélyen bánatod, s csalódásodat!

Feddhetetlen legyél, jóságos, szelíd:

a gonosz célt téveszt, s vesztébe szalad.

 

Kerüld a harcot, vagy győzd a rohamot,

békétlenek elől inkább félreállj!

Bénítsa meg őket szelíd mosolyod!

(Ha fénye fakul is, miért érne vád...?)

 

Szerények és jók közt király, s hős maradj,

mosolyoddal örök diadalt arass!

*

William Shakespeare

LXX

 

Hogy ócsárolnak, ne bántson soha,

A vád mindig a nemest kezdi ki;

Gyanú a szépség ornámense, a

Varjú, mely az ég fényét keresi.

 

Légy jó, s ha a kor körülhízeleg,

A rágalom is csak emelni fog;

Mert az üszök bűn szűz bimbót szeret

És folttalan derű a tavaszod.

 

Túl vagy az ifjúság csapdáin: a

Harc elkerült, vagy győzted rohamát,

Dicsfényed mégsem dicsfény annyira,

Hogy az irigység ne nőjjön tovább:

 

Ne érne vád, egymagad már szívek

Országait szerezted volna meg.

 

Fordította: Szabó Lőrinc

http://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm

 



Olvasva: 119 alkalommal