Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Széppoétika hozott anyagból
Petz György, 2018. augusztus 6., hétfő, 20:25





Sokáig úgy voltam, hogy szépnek kell lenni, 
mert volt valami elvont képem az emberről, 
"ami" szép, s erről tananyag, sem a megélt 
valóság el nem téríthetett, "cselovék éto velikolépno" - 
hangzott a "mélyből" a méltóság szárnyas igéje, mielőtt 
inni ment a színész, én meg a piát se szerettem, a függőség 
füstös-szeszes kábulatával nem éltem, csak a társbérlet 
próbált rontani szárnyaló szabadságomon, dörömbölés 
a közös vécé ajtaján, "mi van, papnak készülsz, megint olvasol, 
azt hiszed másnak nem kell?" - szóval szabadnak-igaznak- 
szépnek lenni, ahogy talán csak partizánok lehettek, 
"bátor emberek", sőt, a rendezői utasítások előtt és túl is, 
mert filmnél is több az élet, és olyan szépnek kell lennie, akár 
egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozásának a boncasztalnál, 
melyen a patológust szemlélik, s nem  varrnak zsebet 
halotti ingére, és nem is kérdik, miért nem. 



Olvasva: 165 alkalommal