Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Elfogytak a könnyek
Németh Alexandra Zita, 2018. augusztus 2., csütörtök, 07:22



 

 

 

Már nem tudok sírni…

elfogytak a könnyek,

minden év újabb és újabb

cafatot marcangol húsomból,

a szerelmek, a barátok, az utak

megannyi küzdelem s mit sem ért…

elfogytak a könnyek.

Minden nappal egyre csak húz

a sors keze a szorítókötélen,

mely szívembe mélyedt,

minden emlék, mit felidézek,

egyre csak fojt, s én nem tudok már sírni…

elfogytak a könnyek.

Poklomban égtek ott mind,

a góc torkomban kapar

elállja a levegő útját,

az egykor édeset,

benne mézcsókok, levendula, az üde szellő,

mely záporeső után némán lengedez,

most üres… komor…

nem várja már, hogy szeress,

ott a szív többé nem lüktet hevesen,

nem bódítja mámor.

Meredten bámulom a távolt,

apró falatokban nyeldesem a múltat,

se tér, se idő, se gondolat,

csupán a pillanat, mit poklom éget,

mit ki nem olthat többé semmi

mert elfogytak a könnyek.

 

 

 

 



Olvasva: 76 alkalommal