Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Folyó
Nagy Horváth Ilona, 2018. augusztus 1., szerda, 08:26



Látni szeretném,

míg olvasol,

mint fakad mosoly

ajkad komoly-szép szegletén...

 

-  az első úttörő sorok.

Látni szeretném.

Látni szeretnélek.

megrészegít-e újra a közeled,

tudom, hogy igen.

Nyomodban

háromszáztizenötmillió koldus,

ennyit dobbant a szívem.

Azóta. Hogy minden csókban

neved harapom.

Elhagyott ösvény a régi temetőnél,

fölötte tört ágú platán.

Eldobott kő a parton,

ez is én vagyok.

Hidd el, ha képes volnék,

elmondanám napjaim egyszerű

pasztellszíneit.

Értek már mindent.

Nem voltunk se szépek, se pár.

Fészekből kiesett ázott madár,

kihez lehajolt az égbolt

mutatva, léteznek csillagok.

Gyűrt lepedő egy motelszobában,

földre hajított törölköző,

meztelenség,

tér,

ez is én vagyok.

Már jobbára csönd.

És álom.

Álmomban csillagokból,

bogárzümmögésből,

megszövöm újra könnyű takarónk,

 s magamhoz markolom

ingatag szerelmed,

te folyton hullámzó, végtelen

folyó.

 

 

 



Olvasva: 122 alkalommal