Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Sebek és paradoxonok
Bakos Erika, 2018. július 29., vasárnap, 11:35



 

 

Még egy kis idő
és kétszer kilenc éve már,
hogy nem vagy itt. Az öreg macskánk
sem szaladgál az udvaron. Földet
táplálja a bőre, csak azt nem értem,
mért ragad a ruhámra még
egy-két itt felejtett macskaszőr,
ahogy az illatod nincstelensége is
körbe leng, én mégis magamon érzem.
Kifakult szőnyeg takar múltat
és az idő egyre jobban pörgeti
a virágágyásba kiszúrt, megkopott
szélforgót. Még te vetted…

               *

Annyira festenem kellene,
a meszelő pókhálós a sarokban
és hetek óta arra vár,
hogy elővegyem. Unom a grafit
szürke falakat, rám omlik a
szürkesége és lehűt, mint egy korsó
víz. Virágokat, vagy világosat
akarok, ám ez olyan mellékes állapot,
mint a változás, amely ajánlott
lenne a számomra, de nem tudok
kifordulni önmagamból.
Talán nem is akarok, mert
csontig égett a hiányod és
nem forr be a seb.

                 *

De én nem akarok olyan lenni…,

mint akit kilenc napja nem láttam.

Macskaszőrös ruhája nyomot hagyott

minden széken és ágyon. Jó lenne, ha

megfürdene legalább …utoljára,

de nála ez mellékes volt. Utálta

a vizet helyette grafittal rajzolt éveket

és macskákat, néha szőnyeg alá

söpörte a megszáradt kenyér végeket.

Szélforgók nyikorogtak rozzant viskója előtt,

romlott fekete fogain belül bűz volt

és üresség. Egy korsóban bort tartott,

ecet szagú lőre betöltötte a sötét lyukat,

( amitől mindig felfordult a gyomrom. )

Pár héttel ezelőtt meszelő volt a kezében,

macskái ott szaladgáltak körülötte,

talán tiszta szobát akart itt hagyni

a sosem látott, de létező unokáknak…

már kilenc napja nem láttam.

 



Olvasva: 70 alkalommal