Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Most ennyiben maradok
Koosán Ildikó, 2018. július 5., csütörtök, 12:56



Most ennyiben maradok

Humor            

                                   Koosán Ildikó

 

Könnyű hecc ma verset írni,

így látom és így hiszem;

nem kell hozzá csodatinta,

magától is megterem;

nem kell ma a gondolatból

metaforát kreálni,

elég néhány napi közhely,

s telibe fog találni;

azt gondolom, fölösleges

az értéken filózni,

hogyha benne szex burjánzik

dicsfényben fog ragyogni;

nem kérdés a labirintus,

aki bemegy, kitalál,

ének kell a sötétségről,

fiatalról, meg a vénről,

őr- tilosban, aki jár…

Gondolom, csak egyszerűen

sort kell írni sor után,

legyen maláj, őseretnek,

vagy épp sziú indián,

a történet lelke fontos,

nem a forma, s egyebek,

szeretni kell, mint az almát

az iskolás gyerekek;

minek ide rím, meg ritmus,

rég lejárt az ideje,

aki modern, ad magára,

nem vesződik már vele;

így hát én is tanulgatom,

lassan meg is kedvelem,

változtatok, csavarintok

őskori beszédemen:

 

„jöhet argó, flaszterfröccsös 

egyszuszrakáromkodás,

leírom, a szomszédomban

nagyba megy a szófosás,

a tyúkpernek nincs határa,

negyven ezen oldalon

talicskázzák be vádat….

s  nincs szólásra alkalom!

boltban, ahogy jó anya int

ácsingózó gyereket:

nem kell mentolos cukorka,

/ ne tépd a szád, bereped;/

s ha kis öreg kort tévesztve

érdeklődést imitál,

jósolom, az internetről

egyszer talán kitalál”

 

fontos hogy, tök hétköznapi

legyen a vers veleje,

nem is kell, hogy címe legyen,

elég a szó ereje,

megfontolni ajánlanám

eme ékes sorokat:

„ha az ember kihasználja

a jogvédő jogokat

bármit írhat, verset, prózát,

vagy marketing levelet,

lehet benne siker-sztori,

gyűlölet, meg szeretet;”

 

Így hát kérem, legyen velünk

most az ihlet madara

rímbe, észbe befészkelve;

és egy pohár malaga;

nőjön szóba, szóközökbe,

szaporodjon, mint a sás,

nem marad el búsás haszna,

a jóleső bíztatás:

„Igen, ez az! Így kell, így, kell!

csak okosan magyarok!”

Fölözöm a dicsőséget,

s most ennyiben maradok.

 

 

 

 

Elkövettem

kétezer-tizenhárom

előre meggondolatlan

perceiben.

 

 



Olvasva: 115 alkalommal