Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
MEGJELENT!
H.Pulai Éva, 2018. június 29., péntek, 09:28

Megjelent Koosán Ildikó nyolcadik, Rondo Capriccioso című verseskötete!

 

 

 

 

 

A nyolcadik verseskötetem címe: Rondo Capriccioso

A könyv A/6 méretű, keménytáblás, 149 oldal, a borító  Malmö Tócsaükör c. fotóm alapján készült,” Egy találkozás utóélete alcímmel. Paul Géraldy „stílusában” íródott verseim gyűjteménye.

Koosán Ildikó

 

 

 

 

Ha elfogadsz

 

A kényszerűség tettre bátorít,

Veszély a céltól el nem tántorít:

 

világok dőlnek, dübörög a föld

ha egy érzésben feltétlen hiszek,

kitölt a fény, parázslik a zöld,

kék tűzben égnek a réti íriszek,

 

értelme támad az áldozatnak,

ha elfogadsz és én is elfogadlak.

 

 

Mi voltunk

 

Mikor az éjjel hajnalpírra vált,

megkoronázza a parti ősplatánt,

megkérdem tőle, tanúm vallatom:

 

Tényleg árnyékunk sejlett a vízen?

 

A hullám- mosta térben ácsorogva

tényleg léptünket látta összefonva,

míg elsimult a fényikrás föveny?

 

 

Válás

 

Még visszanézett. Utána lestem

a lökdösődő, sűrű tömegben,

elindultam, szinte futva indult ő is

át a zebrán, szemben a kőris-

fánál egy csapzott-szőke kislány,

láttam, integet neki, ő meg oly furcsán

karolta át, mint elébb a vállam,

mikor hévvel fonódunk össze nálam

ma is, alig órája múlt, billent a váza

virága is… most meg tele a járda

itt hagyott illatával, lebegteti a

szél; Ennyi.. egy halállal felér.

 

 

Látod?

 

Látod? Az ősz lehangol, ne csodálkozz,

ha nyűgös vagyok, magaunt, mogorva,

nem kéne, hogy most ennyire hiányozz!

Örömtelen napok látogatnak sorra,

fakul a kert, a meghitt séták sora veled,

hosszú ökörnyál  hintál a sombokorra;

Nem hittük, dér jön majd, ködös telek,

magányos angyalszárnyat írunk a hóra

megidézni a régi együttléteket...

Látod? Ez a borongás, e holt virágok,

ez a felemás világ végül hozzád vezet,

fáj ez a sok szín.. Még gyászban járok.

 

 

Hiányjelek

 

Éveim rommezején valóság-ízű mesék

közt járva még hihető a tegnapelőtt is

idilli helyünk még idelátszik

sínpárok mentén sárgul a pitypang

hallik a déli harangszó, s a távoli

vonatfütty-foszlány dallamtöredéke

együttlétünk illatát mégsem

idézi vissza az órák magánya

sem a sírodra hulló alkonysugárban

ellobogó gyertyalángjaim ölelkezése.

 

 

Búcsú

 

a kert ma őszi mozaikpaletta
színek, árnyak, formák hangulat,
a lombokat már kikezdte a rozsda,
talpig köd ül a szürke ég alatt;

 

kedélyem rossz, lehangolt zongora,
volt nyári álmom néma fájdalom,
sebes ár a folyók csipkesodra,
kiégett árnyék himbál a falon,

 

szél szórja szét zöld napjaim porát,
ökörnyál úszik, végső léghajó,
a nyár istenfény-tükörfoncsorát
törlik a képről, nem odavaló.

 

2018. június 28.

 

 

 

Aki szeretné megvásárolni a kötetemet, esetleg érdeklődne, az e-mail címemen keressen meg.

Köszönöm!

Koosán Ildikó

 

 

 

 

 

 



Olvasva: 486 alkalommal