Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Végül
Gősi Vali, 2018. június 19., kedd, 14:58



 

 

"Mikor az öregemberek mosakodnak,

hatalmas tisztaságszomjjal hajlik

a zöld vizek fölé a Huszadik Század."

(Farkas Árpád)

 

végül

hosszan mosakodnak az öregemberek

mint a tó tükrére az utolsó éji csillag

a mosdótál fölé úgy hajolnak

lassú mozdulataiktól dermedt tagjaikhoz simulnak

a múltból visszahulló gyöngéd érintések

erőtlen szusszanásaiktól emlékeikből

szelíd forrásként fakad föl a sírás

fukar könnycseppjeik árvultan csillannak

száraz szemhéjukon

ráncos arcuk árkaiban kicsit megpihennek

majd a tükröződő vízre hullva

pillanatra életre keltik a tűnt idő ragyogó arcát

és fölsejlik a rég eltávozott kedves szelíd mosolya

halk búcsúja a vén körtefától

az aranyeső bokortól

a kék levenduláktól

a legszomorúbb nyárban

 

mielőtt végső útra térnek

megpihenni a hűs anyaföldbe

hosszan mosakodnak az öregemberek

és szívükre hajolnak gyönyörű

múlhatatlan álmok

 

Parafrázis: Farkas Árpád, Mikor az öregemberek mosakodnak, c. versére, a szerző engedélyével

Ford.: P.Tóth Irén http://www.babelmatrix.org/works/hu/Farkas_%C3%81rp%C3%A1d-1944/Mikor_az_%C3%B6regemberek_mosakodnak

 



Olvasva: 318 alkalommal