Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
KOCSMÁBAN
Böröczki Mihály - Mityka, 2018. június 14., csütörtök, 09:48



 

 

Csak arcára néztem, s észrevétlen

pillantását figyeltem lopva-

orozva.

Szájában ott aludt a pipa,

ám itt a zaj, s az ital-íz között

derengett fel bennem a gondolat,

 – nem időzve sokat –

ahogy arcáról homlokára tévedt

a nyugtalan tekintet,

– becsomagolva gondosan a nincset –

ki ő, vagy talán hogy ki volt?

 – a papír önként itta be a sort –

Cserzetten ült a bőr az arcon,

s a ráncok oly nyugodtak hevertek rajt,

mint egészen kihalt

vén nyári délután a táj

a fullasztó melegben.

Most öreg.

Kezét kulcsolva ölbe ejtve tartja,

és látni rajta,

ezernyi gond a társa.

Tekintete valami furcsa távba réved,

lassan mozdul a fej,

s a pillantások,

ahogy riadtan futnak széjjel,

kérdezőek.

Talán véletlen, talán épp akarva,

egy könnyű mosoly suhan rajta át.

Sapkája régi – évek zsírja ül benn,

s a haj befödi ráncos homlokát.

Pihen.

Vagy épp a tavaszi melegnek

– árva magában –

kiált a gond a poharában.

Aztán egy hirtelen mozdulattal fölhajtja

maradék sörét,

 – a rossz ablakon bebámul az ég –

s föláll.

Egy szusznyit széttekint,

majd öreges, de mégis gyors mozgással

lendülve lép, és kezét

a sapkájához emelintve nézi

az ajtó résén mint izzad a lég.    



Olvasva: 41 alkalommal