Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Panegyricus /ünnepi dicsőitő/
Koosán Ildikó, 2018. június 13., szerda, 16:23

Kép: Lantpengető lány Balatonfüred.

 

Panegyricus

/ünnepi dicsőítő/

 

                 Koosán Ildikó

 

 

Lásd, ez az ünnep, ha őseim fényét

zengheti lantom,

tetteik, eszmeiségük szép hagyatéka

enyém,

ókori költők, hun fejedelmek gondolatával

villan a kép,

vallást, szentenciákat sorra citálni jó

érvnek tartom,

erkölcsi mélyre feneklett lelkületűek ladikját

látni a parton,

s folyton idézni, amit ésszel és szívvel alkot

a kéz.

 

Szózatot szólni ősi erővel, úgy ahogy tette

Demostenes,

hősi csatáink érdemét, rangját, híres furfangját

dicsérni elébb,

s a tudás szülte sohasem látott ízes gyümölcsöt

felszedegetni,

birtokba venni, megzabolázva a csúcsot ostromló

zerge tudást,

termékeny korszakát ez hordozza magán

az emberiségnek,

nevüket róni ékes betűkkel felhő-magasra

illene hát.

 

Illene szólni érdemén, rangján, a tisztelet

hangján

róluk, kik temetetlen, s üreges szemmel

csatamezőkön

porladtak el, velük múlt hitünk, mélyült haraggá 

a tiszta alázat.

Lásd, igyekvésem s a lantom az elveszett

jó felé békül,

fénybe emelni mind, kiken szenvtelenül

főhajtás nélkül

masírozott át az utókor, e féktelenül pörgő

huszonegyedik század.

  

Most mégis inkább Apámra köszöntök,

telt a pohár,

Múzsám! Te segítsd lantom!

Szavakkal ékítem

babérját, fejemet mélyen lehajtom...

Ő, aki lépteim

óvta, vigyázta, sorsa vetíti a példát elém:

„ Harcolj, ne add fel,

bár rút a világ, ha karnyújtásnyira

tőled a cél!”

Mohos a kő, mert mozdulatlan,

vén fák derekán

évgyűrűk nőnek, tettek fénylenek,

őrzi a múlt,

s bennem lásd, legendává nemesülnek...

 

 



Olvasva: 84 alkalommal