Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Talánjaim
Pődör György, 2018. június 13., szerda, 09:42



 

 

Talán 

minden ott az erdei tónál kezdődött

klottgatyás fürdéssel az arany napfényben

unkák és tarajos gőték sütkéreztek

a víz fodrain a vén idő redőzött

s a gyermekarcú tükörképben nem féltem

üzenete sem volt  semmiféle nesznek

Talán

emlékszem milyen a szamóca illata

s megismerem még a vargányák kobakját

de nem számolom  mit jósol hazug kakukk

ha fütyülni tanít  erdei pinty dala

magasban hol   ölyvek a fészküket rakják

mint élet sűrűjében  elkísér  a drukk

Talán

az élet-vadonban eltévedtem volna

ha nincs velem annyi intelem és tanács

ha nem figyelem  a fák mohás oldalát

de itt a sűrűben – semmibe hajolva

ahol a szálerdö körbefog mint a rács

ölelő anyaként kínálja most magát

Talán 

mégis csak oda kellene visszajárni

az erdei tóhoz mint szomjas szarvasok

nézni a tükrös csillagokat és várni

hogy a mesékből jönnek békés farkasok

gyermekként aban hinni   történjen bármi

örökek a tölgyek  s köztük a dallamok

 

 



Olvasva: 45 alkalommal