Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Epilógus
Mészáros László, 2018. június 8., péntek, 00:47



Kívül-belül csak a hasadó est, fiam!

Látod, a lúdbőrös pocsolya

szapora villogását is felcsipegették

a madarak. Az esőverte, forró beton

párolgó fényei savként marják

a táj feszes vásznát, és vasalt

csizmájuk talpán cipelik hazáig

nyájas beteghordók a teremtés

egyre csak csorgó pasztellszíneit.


Mezítelenül, a feneketlen hallgatásban

örvénylő idő még egyszer átmotoz,

de nincsenek már kimondatlan szavak.

E puszta csöndben a mennybemenetel túlélői,

gyönyörű fegyencek ürítik még zsebeiket,

s már nem a test, csak a vaságy nyikorog,

reccsen ilyenkor a könnyű csontok alatt.


A kívül-belül tüskék egymásba érnek,

s mint kifosztott angyalfészek, zuhanva

tallóz egy ígéretes földi menedéket.

Azt hiszem, valahol az égő avarban.

Menj haza, fiam! Fessétek ki a szobát!

Hideg sötét leng, rakjatok tüzet!

Fordítsátok falnak a tükröket!

 

 



Olvasva: 217 alkalommal