Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
HÁT TUDOD AMICE... [Levél egy fűzfapoétához.]
M. Laurens, 2018. június 7., csütörtök, 10:51



M. Laurens

HÁT TUDOD AMICE...

[Levél egy fűzfapoétához.]

 

Hát tudod amice, megárt a sok a jóból,

Ám te nem kényeztetsz el minket szóból.

Rímeid kacskák, sánták, már ha vannak:

Mentél volna inkább mormogó tibeti papnak.

 

S forgatnád az imamalmod éjjel nappal,

Nem harcolnál tollal, tintával s fehér lappal.

Azt mondod a lírádat önmagadnak írod?

De oly sótlan, nem is tudom, hogyan bírod.

 

S hogy meg nem értett zseni lennél, kétlem.

Bár vakoknak áldást jelenthet a félszem.

S, hogy nem érdekel téged, hányan olvasnak?

Persze, hisz nem nekünk írsz, hanem a holnapnak.

 

Szerelmes verseidtől pedig óvjon meg az isten,

Igazi nő, minden során, fájdalomtól szisszen.

Hegyén-hátán, innen-onnan lopott frázis,

Nemhogy szerelem, de rám jött még a frász is.

 

Hát tudod amice, helyedben nem erőltetném,

Inkább bevetném fűvel, rímfaragó elmém.

Ha nap rásütne, lennének rajta virágok,

S "röpke lepkeszárnyak", mit annyira imádok.

 

Budatétény 2018. június. 05.

(amice = barátocskám)  



Olvasva: 135 alkalommal