Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Szellemváros
Ernst Ferenc, 2018. május 17., csütörtök, 11:46



 


Felégetett út, felszántott mező

az eltűnt, de mélyen létező

fény színeket keres, ragyog.

Csendhálódba ragadt rovar vagyok.


A Tisza parton állok csendesen,

mit más nem lát, most is azt lesem,

hogy árnyékod délcegen oson,

át a hajnali szellemvároson.


Az utcák, parkok, kocsmák és terek,

mind konganak, ismeretlenek,

s hiába zúg száz templomharang

idegen fülnek, idegen a hang.


A Tisza parton. Állok csendesen.

Én már láttam. Most is azt lesem,

hogy árnyékod délcegen oson

át a hajnali szellemvároson.


Érted nyúlok, magamhoz ér kezem,

emléked kiált, megkönnyezem.

Vízbe fúló szembogár leszek,

hangodat idézik az estneszek.


A Tisza parton állok. Csendesen.

Más nem látja. Én mégis lesem.

Egy árnyék, mely délcegen oson.

Át. A hajnali szellemvároson.



Olvasva: 129 alkalommal