Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Sodródás
Molnár G. Krisztina, 2018. május 6., vasárnap, 09:26



Sodornak az áramlatok.

Sudár üzenet rekken, a 

test mohón feszül, párolog

a verejték. Csendes ima

 

rebben a szájról, ostoba

képzetek tavaszról, nyárról,

felfordult a világ, a nap

elválik a tudománytól.

 

Villogó szikrákat szórna,

kincs a föld ölébe. Béke.

Patakzik a szilaj lárma

zöngéinek dúlt emléke.

 

Titokban szórják átkukat

a megkövesedett erek.

Itt most a józan ész ural

mát és holnapot, elveszett

 

belőle az öröm, talán

a szépség szűk tartománya 

dereng az ősök dallamán.

A könnycseppek letarolva. 

 

Lelkem falán lakó ikon,

úgy látom, ismét mosolyog.

Éteri szirom ujjamon.

Hullámzó füstoszlop inog.

 

És arcot ölt, puha párát

fúj a lomhán is tevékeny.

Vérének méri az árát 

közönyös semmittevésben.

 

Varázsigékre szomjazom. 

Csend idomul csend falához.

Veszett fejszék porba hullnak.

Köddé válik az öröklét

 

- maholnap.



Olvasva: 77 alkalommal