Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
A LÉNYEG AZ UTOLSÓ SORBAN
Pilla S.M, 2018. október 29., hétfő, 09:24



 

 



Elsőkét fog. Kezdetben fehérek.

Később sárgák. Majd 

mindkettő lukkal, 

majd az egyiket, a másik tartja... 

végül egy fogó, aztán egy tompa, 

szabálytalan puff. 

Kuka.

A főorvosi szék mellett balra...


Fontos ez?

Mi az eleje majd a vége ennek az egész

vershalmaznak?

Te, Ti döntitek el? Joggal?

A romlandó mulandóságot a fogakban... 

meg másban, és engem, 

ebben az átkozottul kényelmes közben, 

amibe be(le)kerültem, pedig nem kértem, 

csak így alakult!


Ma reggel is megmostam – az összesen túl – 

a két koronát, meg a köztük lévő, 

a pont hozzájuk sárgított hidat. 

Várom, hátha – valami – jobb lesz, vagy 

rosszabb; 

tudva: minden híd leomlik egyszer, 

s minden derék eltörik. 

Az enyém is. 

Ha vizsgálják, ha nem. 


Ez van. Meg, hogy egy mosolyt kérek.

Most. 

Viruljon a sok fogsor, 

s ha már az enyém nem, 

akkor mi van? 

„Így jártál. Szegény!”

Ravatal – Start. Majd. 



(Bicske, 2018 április 29.)


 



Olvasva: 102 alkalommal