Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Bágyatag
Ötvös Németh Edit, 2018. április 24., kedd, 12:54

RÖNTGEN

 

 

Szomorú a szellő
pihe puha lépte,
tekervényes rajza,
szép szemű emléke.
Cirógatja napfény,
simogatja fürtjét,
bolondos április,
hozza el az üdvét.

--------------------

 

Be kell valljam, nem tudtam mit kezdeni ezzel a versivel, amíg… (egyáltalán semmit se) …be nem ugrott: hát hiszen a cím! És kb. ez a legkifejthetőbb mondandóm róla: igen. Bágyatag. Kétségtelen, a szöveg abszolúte hűen hozza a címben kifejezett hangulat-állapotot.

Továbbá – ha jól értelmezem nyelvtanilag, akkor a szellő az alany. Az ő üdvét hozná el április. No, de mi a szellő üdve? Hol az üzenet? Hol a lelket megérintő valami? Hol az érzelmi és/vagy intellektuális izgalom? Hol az inspiráció? Hol van itt valami?

Én itt voltam, olvastam, igyekeztem: kovácsági

----------------------

 

Szösz. Aranyos kis hatosokra tördelt felező tizenkettes apró botlásokkal. Kevés ráfordítással szimultánná írható.

szomorú a szellő

pihepuha lépte

tekereg a rajza

poros az emléke

mosolyog a napfény

simogat a fűszál

tavaszos a kedve

ide-oda  kószál

Természetesen csak példa, nem írunk helyetted.

Egyebekben egész kellemes, üde, egyszerű, kedves képekkel. Ha már röntgenbe küldted, némileg csalódás, hogy nem szól semmiről, nem visz sehova, nem indul sehonnan.  Értem én, hogy egy fotó szülte impresszió, de nem hiszem, hogy ez volna munkásságod legjava, hogy tényleg úgy gondoltad, ítéljük meg írásaid ennek alapján. Szösz. Szöszmösz.

 NHI



 

 

 



Olvasva: 228 alkalommal