Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Illatos, hosszú cigaretta
Sonkoly Éva, 2017. október 29., vasárnap, 17:08

Poligráf

— Akkor megértett mindent?

A nő bólintott. Ült a széken, kezén az a kis pánt, amely összekötötte az eszközzel, ami majd rajzol, vagy épp nem. Majd kiderül. Befelé mosolygott. Teljesen nyugodt volt.

Annyi zaklatás érte már az „ügy” kapcsán, hogy ez most, itt szinte már semmi. Nyomozni kell a hatóságoknak, hiszen gyilkosság, kétszeres emberölés történt. Az ő szüleit temették nemrég…

Hogy is volt? Nem akar felidézni minden részletet. Most csak nézi a fehér falat, ott szemben. Kérdések záporoznak, először személyi adatok. A válasz csak igen, vagy nem lehet.

Aztán másféle kérdések jönnek.

— Dohányzik?

Eszébe jut a fiók, ahol a régen vásárolt, illatos, hosszú cigarettát találták házkutatáskor. Mert náluk már az is volt, hiszen ki kell zárni a családtagokat a lehetséges elkövetők közül… Most is azért ül itt, jól tudja, arra lesznek majd kíváncsiak, ő mit gondol, ki lehet az elkövető?

Fogalma sincs róla, már sírni sem tud, csak a visszafojtott, tehetetlen düh munkál a lelkében, az agyában. Mindenkit ellenségnek lát, a hatóságokat is, akikről azt hitte, neki dolgoznak. Ő a vesztes, mégis itt ül, annak ellenére, hogy mindent elmondott őszintén.

Nemrég végigjárt egy érdekes utat. Hallotta, hogy a külvárosban hasonló gyilkosság, pontosabban, gyilkossági kísérlet történt, mint a szüleinél. Éjjel törtek rá a két idős emberre. Nem tudja ki, vagy kik. A feleség elfutott a szomszédba, segítséget hozott, de addigra a férjét úgy összeverték, hogy pár nap után belehalt a sérüléseibe. A támadó pedig elmenekült.

— Honnan tud maga erről? — kérdezte az egyik nyomozó, amikor megemlítette, hogy talán összefüggés lehet a két eset között.

— Hallottam, édesapám pár nappal a halála előtt náluk járt, az idős férfi valamikor, iskolás korukban osztálytársa volt. Sajnos tovább nem jutottam, mert azt senki sem tudta, hogy onnan kihez ment, csak az irányt mutatták, hogy arrafelé, de hiába kérdezősködtem, ott megszakadt a nyom.

— Mit nyomozgat maga, az a mi dolgunk. Bajba akar kerülni? Az a szál indifferens az ügy szempontjából!

— De hát nem látják, két egyforma eset történt, már ami a támadást illeti, éjjel, idős emberek…

— Mi maga, nyomozó?

 

És most itt ül, nézi a fehér falat, eszébe jut a cigaretta. Egy szálat elszívott belőle régen, csak úgy, mert szép hosszú szál volt és illatos.

— Dohányzik? — hangzik újra a kérdés.

— Igen! — válaszolta dacosan. Várta, hogy szólnak, hogy kileng a mutató, hiszen hazudott, ő nem dohányzik, azóta sem. Már megbeszélték korábban. Csend.

— Elég volt! Ennek semmi értelme!

Leveszik a pántot a karjáról.

— Elmehet!

Mosolyog, bár nem nagy kedve van hozzá, mégis: megbukott a híres poligráf!

— Mit is mondott — szólnak utána —, mikor vizsgázott pszichológiából?

— A múlt héten, de annak ehhez semmi köze!

— Majd utána nézünk!

Kilép a folyosóra, szeme találkozik egy fiatal férfi tekintetével, rendőri kísérettel érkezik. A szomszéd szobába kísérik, ott zajlanak a kihallgatások, ő már csak tudja, nemrég járt itt is.

Különös ez a férfi. — Hol láthattam? — gondolkodik. Nem, nem látta, de olyan, mint amilyennek az édesapja osztálytársának támadóját leírták a szomszédok. Újsághírek szerint nem találták meg a nyomozók… Vagy mégis?

Ezen eltűnődik. Hazafelé indul, de a gondolat nem hagyja nyugodni, betér egy kis presszóba, valami kezd kirajzolódni előtte. Kinek mondhatná el, hiszen azt mondták, ő csak ne nyomozgasson. Lassan alkonyodik, kitekint az üvegezett ajtón, arra a kis térre. Park, padokkal, és esni kezd az eső. Kér még egy üdítőt, futtatja a gondolatait, talán eláll az eső is. Vár.

A presszó előtt idegesen járkál fel-alá egy férfi, a nő észre sem veszi, annyira elmerült a gondolataiban.

 

*

 

Éjjel tizenegykor fut be a hívás a rendőrségre. Az ügyeletes kocsi gyorsan kiér a helyszínre.

Egyik rendőr lehajol a padon fekvő, mozdulatlan nő fölé.

— Halott! — szól vissza a társának, aki rávilágít a nő arcára.

— Azt hiszem ő az, aki ma bent volt.

— A poligráfos? — sziszegi a társa dühösen. — Csak szaporítja a munkánkat!

 

*

A közeli utcasaroknál cigarettára gyújt egy fiatal, nem túl bizalomkeltő külsejű férfi, aki onnan figyelte az eseményeket. Aztán elégedetten kifújja a cigarettafüstöt, felveszi a lába mellől az üveget, pont olyan az, mint ott a pad alatti, a nő üvege. Jót húz belőle, aztán a kukához megy, bedobja az üres üveget és a nő ázott farmerdzsekijét.

 

 



Olvasva: 331 alkalommal