Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
MÁSSÁ LENNÉK
Pilla S.M, 2017. augusztus 11., péntek, 17:47



 

 

 

A kezem – az ujjakat kivéve – egészen kulcscsontomig 

olyan telt, mint a tiéd; combjaim között nincs hely,

összeérnek – nem, mert védekeznek – hiába

szabályozná őket photoshop, 

pont olyanok, mint a tied;

fenekem, melleim extra mérete

több fantáziát mozgat,

mint hitem, szavam Istenről, Krisztusról...

ráfoghatnám a génekre, de nem az az ok,

inkább a fegyelem, figyelem hiánya magamért bennem,

ám – talán – 

Viki így is szeret, mert én is szerettelek,

s imádja – ha csak eszembe jut, már 

érzem, kéz nélkül is öleltél vele –

anya-szagom. Minden anyának van.

A tükröm azt mutatja, amit harminchét 

évesen neked: testet, kicsit használtan,

de teherbírás szempontjából termékenyen...

ajkat, arcot, szemet, hajat, elől a 

homlok és szőkeség határán,   a középtől kicsit balra 

egy forgót, ami miatt mindig szabálytalan

a profilkép...

mégsem zavar, sem fáj, mert pár őszinte-selymes

ujjbegy mindig helyreigazítja

 

....

 

mondhatnék még hasonlatot tényszerű raggal, 

színnel... hogy a csuklómtól-vállamig... meg 

fentebb az államtól-homlokomig mennyire

vagyok olyan, mint te... jól emlékszem  

összesedre, mindenedre, aztán veszek egy

nagy levegőt, és legyintek... most nem az Istent

faggatom, csak téged:

miért, hogy én mássá lennék.

Mássá, mint az, akit miattad hordok magamon.

Olyanná, mint ahogyan régen láttalak.

Anyu. Nem utállak, csak mást akarok mutatni

kézen, vállon, arcon, hajon, és ráncon is.

Csúnya vagy. Szép testben

szeretni képtelen asszony.

Hallod? Gondoltad volna, hogy ez lesz? 

Én nem, de 

jobb, ha – te is – tudod..

 

 

(Bicske, 2017. augusztus 4.)

 

 

 

Fotó: Sióréti Gábor




Olvasva: 194 alkalommal