Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
EGYÜTT
Pilla S.M, 2017. június 4., vasárnap, 19:33



 

 

 

Van millió is – talán – az a sok perc,

mi csak ösztönből múlt, amíg s mert 

nem voltál. Zöldben ritka vagy dús 

napok közt fáradt el, s újult meg 

vágyam... várt... rád... 

Téged.

Huszonkilenc nyárból lett tél, 

s pont ennyi füstös-hónap halt 

a kánikula ölébe, hogy emlékükből

faragjon hátamnak, s hátamra

keresztet Isten; téged – s minden

miattad, belőled lettet – kihagyott.

Álom voltál. Fel-, és megidézhetetlen

teher. Ébredéskor légszomj.

Fehér, érintetlen, tiszta 

szemnek, csendnek, kosznak.

 

Egy pillanat volt, hogy lettél,

úgy, mint az akkor kezdődő, 

s az azóta is tartó kegyelmem.

Élsz.

A változó-zöld napok színeket,

a lényegtelenek lényeget, 

a jelentéktelenek jelentőséget

kaptak, érnek miattad, tőled.

Amióta vagy, azóta vagyok én is 

vigasz, remény... példa; 

az észrevétlenül, de szeretve múló 

időnknek neve születéseddel 

új néven került be az Élet-Anyakönyvbe: 

Együtt – mint Anya és lánya... örökre.

 

 

(Bicske, 2017. május 28.)

Gyermekemnek, kislányomnak Vikikének... gyereknapra...

Illusztráció: depositpho.com


Olvasva: 211 alkalommal