Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
TUDOD...
Pilla S.M, 2017. január 5., csütörtök, 17:25



 

 

Már nem számolom hányszor kértelek

„egyél, ne csak vedelj!”; nem félsz, 

nem reagálsz, csak egy üres tekintet

– érdektelen sóhajjal – az, aki hall, de nem...

pedig, ha beszélni tudna – talán – elmondaná, 

mi lehet az, ami miatt szégyen nélkül vállal

valaki áporodott lehelletet, szagot, sziát,

szédülést, és magán kívül mindenki mást

hibáztatást

 

...

 

sem én, sem Isten nem kényszerítünk,

s asszisztálunk az öngyilkosságodhoz.

Mert meghalsz. Egyszer nem lesz másnap

... megszűnik a lehetőség kérésre sóhajtani; 

csak egy ágy, s rajta te – ha szerencsés vagy – leszel. 

Mereven. Hidegen.

Más? Lesz. Például lesz: „pfff! Rohadj is meg”.

 

 

Már nem zavar, hogy megint nem ettél.

Nem kérlek, nem kérdezlek.

A szájszagú lakás, a rendetlenség  

beszélnek helyetted.

Már nem szólok ma, és az is lehet, hogy holnap se,

csak végignézem, ahogyan önként tetem leszel.

Nem sírok. Kell a könny meggyászolni majd az

utolsó keneted.

Nem mondod, de tudom, hogy tudod:

én leszek az, aki majd papot hív neked;

neked, aki nem evett, csak vedelt. 

 

 

(2017. január 5.)

 

 



Olvasva: 343 alkalommal