Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Itthon vagyok
Thököly Vajk, 2016. május 27., péntek, 06:25

A debreceni toronytalálkozó margójára.

Nézd meg itt videón!



Írta Thököly Vajk

Előadja Ézsiás Péter

Rajz és animáció Kupe László

Közreműködik Csíki Elemér

 

Szöveg:

 

A vén hepehupák között

ringatta bölcsőmet anyám,

itt születtem, itt nőttem fel,

kis falum, szép Szilágyzovány.

 

Akár egy fa, mely a szélben

kapaszkodik gyökerével,

úgy ragaszkodom én hozzád

szülőföldemnek lelkével.

 

Tanítottál és tanítasz,

ajándékod anyanyelvem,

oly jó volt itt gyermek lenni,

összeszorul, ím a szívem.

 

Bármerre ha elindulok

emlékek köszönnek reám,

a szilvások, a szőlősök,

nyakában vitt fel az apám.

 

Pirkadatkor a portákat

kakashangja köszöntötte,

alkonyatkor a pincesort

szép magyar nóta járta be.

 

Kinn az erdő lombja nekem

ma is a legszebb zöld maradt,

és a rétek virágai,

ezer színe az ég alatt.

 

Ott a gát, a vén Berettyó,

hányszor fürödtem vizében,

nyáron minden nap pancsoltam,

télen meg csúsztam a jégen.

 

Utcáról utcára gyűltünk

a Viski ház udvarába,

volt ott foci, volt bújócska,

búzával megérő lárma.

 

Itthon vagyok, itt hol vagyok,

ismerem az embereket,

örömüket, bánatukat,

tudom ki az, aki szeret.

 

Isten sok helyre elkísért,

de csak itt adott templomot,

itt ígértem, itt fogadtam

hűséget és alázatot.

 

Itt voltam suhanc, lázadó,

itt írtam az első versem,

itt lettem én büszke apa,

remélem, itt megöregszem.

 

Reménykedem, sokáig fog

szólni még a magyar nóta,

örökké lesz magyar ige,

mindig lesz, ki meghallgassa.

 

Mikor véget ér az utam,

itt engedjetek a földbe,

véssétek rá sírkövemre:

„Versben él tovább a lelke”.



Olvasva: 794 alkalommal