Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Pévécé
Pilla S.M, 2014. április 26., szombat, 11:53



 

Olyan tömény minden
- a jelenfüst, meg a múltköd -.
Lélegzetnyi időre sincs vége
a harsonamód ébresztő reggeleknek,
és a fénynek, ami állandóan
megújulni képes, azaz éjente
kóros mérgemmel pont ellentétes.

Bevallom, van hogy eléri pévécé szívem,
majd nyugodt fel-le mozgást tesz
mellkasomra, - persze, csak ha átjut
bordáimon, és tüdőlebenyeken -
hogy megvilágosítsa érzelmeimnek
inkább csak a retro érákban élt tini képét,
a kortalan - mindig titkolt - könnyűvérűséget,
idegennek alig tapasztalható szerénységet.

Ha most portrézna valaki, arcom kiélt,
lelkem meg felnőtt testben rab gyermek lenne,
akinek naivsága megjátszott, és aki a földben,
pont úgy, mint mindenki más, bomlani fog.
Mert tudom, hogy ez lesz a vége(m),
szerintem ezért tömény nekem ma minden.

 

 

 

 



Olvasva: 375 alkalommal