Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Boldogok a lelki szegények ( mert nem jó nekik)
Pilla S.M, 2013. szeptember 26., csütörtök, 21:17

Életem első fordítása. Azért választottam ezt a verset és szerzőjét, mert közel érzem magamhoz mondandóját, stílusát, filozófiáját. Szeretettel ajánlom Radnó Gyurinak, hiszen ő is hozzájárult (f.b.-os "Kalodájával") ahhoz, hogy ez a fordításom létrejöhessen. Természetesen nem tökéletes, sőt, de szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi az "elsőmre".

 

Boldogok a lelki szegények

(mert nem jó nekik)

 

Egy almát tartok kulcsolt kezemben

éhesen pár lépésre Naptól

- szinte kimenekítené szorításomból

a föld - de remélem mégis betér

pár órára az ablakon lelkembe és ki se jön.

Könnyű

sugár szemekkel felkutatni mélyem

fontos részeit látni mielőtt

az alma ujjaimat töri úgy

hogy hiába is ereszteném nem megy.

Vallom: szilárd talpakon állok de

csak álmomban érzem a helyes utat

az ébresztőóra hangja csak a valóság

sokszor így riaszt: Hahó! Mit

találhatna fény itt! Egy üres

matracot kibelezve

rugóig esve mutatva a mindennapi

meztelen valóságot csak

ezt láthatja az ablakon beleső.

De pontosan mire is gondolhat

mikor ezt mondja... már tudom. Ez

napom, percem

metszetem egy hasznavehetetlen

alkotás. Dehogy lehet

szebb, jobb, úgy értem én tettem

magamat ilyennek. Nem

kész mű vagyok - van abból

sok - s féltékenységemet zárom

furcsa zöld de sziklát színezne-mód

be elmémbe mint gazt

kit soha sem ölhet ki

a felismerés: ronda vagy nem találod.

Mert holnapom fiókjába rejtettem

már lassan egy éve - nem kellene? - próbálom

kivenni de sötét mély nem sikerül

pont annyira rémisztő mint a hajam

mi reggelre újra fekete.

Így nézek ki kívül. Látni fényében

él ami néha úgy tűnik örökre

de dehogy örökre elég... Elég!

elegem van a sírásból. Nem

egy világ az asztalon... Az alatt vagyok.

esténként többször meghalok

tegnap is mert nem ébresztett

fel senki sem. Minden álmom

egy következő célom... Más Én.

és van rá mutató ablak? Még keresem.

 

Blessed Are The Weak

(For They Are No Good)

 

 

By Alexis Pope

This apple I hold with both hands

& step toward the sun

rising my temper out

of the earth. I hope to go

back inside for a few hours, light

my way into your center

parts. Each time I reach for

the apple, my fingers crush

& bend into each other like

a centipede trying to make

my dreams feel moist. The way

you answer every phone call with

another word for hello. What

are we doing here? This empty

mattress turned inside out & my

coils are exposed as well. For each

day I am naked & putting this

mirror to the window for you

to see exactly what I mean

when I say these

are not days exactly. Not minutes

but instead a pruning of less

than fruit. Which is what we are

to each other, I mean. I cut

myself open. I have not

one seed. You have exactly

three. My jealousy erupts

into something green & peeling

from my lap like the anchor

I never dropped into you, but

you see me there. Don't you?

Under this desk I have hidden

for two months. I have tried

at shadowy. Have failed

at being wonderful. My hair

gets darker each morning

I look outside & see him. The field

goes on for what seems forever

but it's not forever enough. Enough

I've had of rainstorms & no

flowers on the desk I am under. Under

you I died five times

last night. Don't wake up

without me. Dream these

days up a little for me. I have

no window to find you.



Olvasva: 430 alkalommal