Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Hangulat
George Tumpeck, 2013. november 29., péntek, 12:50

saját fotó, + 2 youtube

Hangfelvétel! 'HTML5 lejátszó'


Hangfelvétel! 'Egyéb böngésző'



Hallgasd meg!



 

Az első pofont az orvos adta,

a zsinórt elvágták durva kezek,

a pólyát a nővér hóna alá kapva

kiszólt az ajtón: - Na itt a gyerek!

Kíváncsi szemek, és oh Jézusom!

mindenki sápadtan, döbbenten áll,

az orvos is értetlen, rázza a fejét,

- az ördög fattya ez - mondta anyám.

 

Igen, azt hiszem, megszülettem

és várt rám e nagyszerű világ,

hol koldusok állnak az utcasarkon

és a szamárkóró is gyönyörű virág.

 

A második pofont az apám adta,

majd jöttek szépen sorban a nagyok,

akkor tanultam meg igazán, hogy

jobb, ha én adok, mintha kapok.

Persze erről lehetne vitázni,

mint gyermek, nem tehettem ilyet,

magyarázd el a Dalai Lámának,

ne fáradj te - messzi van Tibet.

 

A harmadik pofont az anyám adta,

de ez volt az, ami legjobban fájt,

simogatásra nyújtott arcon csattant,

s közben megint veszettül kiabált.

 

Azért lassan felnőttem csendben,

és ráébredtem, hogy milyen a világ,

hol farkastörvények szabják létem

és csak síromon lesz őszinte a virág.

Majd jöttek a nők, a drága lányok,

mézédes szavakkal hozták a csodát,

és én balga fejjel rohanva utánuk,

követeltem szerelmes vacsorát.

 

Most foggal, körömmel védem magam,

és becsületemen esett már folt,

hisz kötéltáncosként éltem világom,

de ez a kötél bizony másmilyen volt.

Apró hurok díszelgett a végén,

és kaján tekintetek vették körül,

s ha széjjelnézel a nevető tömegben

bizony volt, aki ennek is örült.

 

Egy legyintéssel mindent hátrahagytam,

legyen tietek e rothadó világ,

de ha egyszer betévedtek a kocsmámba,

istenemre mondom, fizetek piát.

 



Olvasva: 1628 alkalommal