Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
MEGJELENT!
H.Pulai Éva, 2012. július 6., péntek, 16:51

"Gősi Vali költő, első verseskötete, a Halkuló hiány, archaikus lélektudat, hiteles, koncentrált létélmény." - Könyves Tóth Enikő

 

 

 

 

 

Gősi Vali: Halkuló hiány

 

halkul a hiány

csituló csend bújik

békesség suhan

aranyló emlékeden

csillag vagy éj

- könnyemen

 

***

 

hiányod halkul

csituló csendhez simulsz

osonó emlékeken

sárguló fényképeden

aranyló könnycsepp pihen

 

 

 

Gősi Vali: Halkuló hiány

 

Gősi Vali költő, első verseskötete, a Halkuló hiány, archaikus lélektudat, hiteles, koncentrált létélmény. Mondhatni életmű. Versciklusai: a „Csillagfiú”, „Égi üzenet”, „Lélekúton”, „Hangulatok”, „Halkuló hiány” - szellemi kisugárzásában Kaffka Margit verseire asszociál, - ugyanakkor megőrzi saját költészetének személyességét és egyediségét.

 

Az átlényegülés szenvedélye, auditív belső kisugárzás, könnyedsége és játékossága, majd katarzis élménye elementáris erővel hat az olvasóra. Individualitása, verseinek igényessége, törekvése a transzcendens irány felé egyszerre hat vizuálisan és érzelmileg. Mindezt fokozza nyelvi kifejezéseinek tudatossága, esztétikuma, belső élményvilágának színes, szabadon áramló képhasználata, eredetisége.

 Könyves Tóth Enikő

 

***

 

A legmélyebb sorstragédiának, a gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szükségszerű, szinte véget nem érő magányában az éjszakai töprengések élet és halál kérdésein, vagy valami különös kegyelemből adódó késztetésre történhetett, hogy e szenvedés idővel − észrevétlenül − tollat rejtett a kezembe: írjak a titokzatos taburól, a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben.

 

Lélekúton járok, hallgatva a különös késztetésre, és írok e benső utazás fájdalomból fakadó létélményeiről, de a bizonyságról is − mert megtapasztaltam − hogy van remény a gyászoló anya számára is.

A fásult bénultság, a túlélés vágya és kapaszkodás, majd megint földre zuhanás, és újra a fény felé fordulás ismétlődő stációit megélve születtek a verseim a lét - nemlét kérdéseiről, de a vágyott örök körforgás − test és lélek, az ember és a természet újjászületésének − hitében és reményével.

Útközben újra élni tanulok: megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot és mélységeket. Keresem az igazságot, csodálom a hó és a fény tisztaságát, az élet és a halál megfejthetetlen titkait − a sírás és a csönd körforgásának misztériumában.

A vers ritmusa számomra a lét dallama − a boldogság, és a fájdalom muzsikája.

Nekem a vers a lelkem is.

Gősi Vali

 

 

Gősi Vali: A végtelenség tenyerén

  

Ha írok néha, a versben ott vagyok,

s a fojtott hangon síró verssoron

míg átoson a lopakodó bánat,

lassú táncot lejtve arcomon

lágy fényével megsimít az emlék,

és rám hajol az est a balkonon.

 

Megérint az égbolt szende csendje,

a mindenséggel míg együtt vagyok,

csillagfényben világlik a lelkem,

és énekelnek szelíd angyalok.

Áthallik az éteren a dallam,

a végtelenség tenyerén vagyok.

 

 

 

 

 



Olvasva: 1701 alkalommal