Héttorony irodalmi magazin
HírekÍrásokGyereksarok Torony KommentekNaplókMédiatárKeresőTagjainkSúgó
Változunk
George Tumpeck, 2012. július 18., szerda, 18:10

saját fotók A hangos vers Kováts Péter előadásában hangzik el.

Hallgasd meg!



 

 

 

Csak estefelé jutott megint eszembe

a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány,

majd rozsdás emlékekből idéztem fel

az érzelmektől fűtött, buja délutánt,

mikor fogtad a kezem, és fogtam a kezed;

csendesen álltunk egy hatalmas kövön,

a világ is megszűnt, csak mi voltunk ketten,

s virágok illatát éreztem bőrödön.

Az első ölelés sokáig tartott,

hosszú percek, vagy órák talán,

a tétova kezek gyakorlottá váltak,

s ne akard tudni, mi történt azután.

Az idő felgyorsult, asszony lett a lány,

majd jött a kiscipő, és benne a gyerek,

a mámoros ölelések ideje elmúlt,

a szoba közepén egy kutya hempereg.

Együtt morgunk és keressük a csontot,

hárman veszekszünk a kutyavacsorán

lassan az asszonyi mosoly is elmúlt,

ki tudja, hova lett? Én sejtem… talán.

Most újra fogod, és fogom a kezed,

bódulat nélkül, csak úgy, csendesen,

a gyerek is elment, a kutya sem él már,

meddig lesz ez így, mesélj kedvesem.

 



Olvasva: 1437 alkalommal