Kezembe került a netről egy kőtábla, amely a Teremtés időszakában keletkezhetett, feltehető, hogy az Úristen valamelyik írnoka rögzítette. Íme:

   Amikor az Isten a nőt teremtette, késő estig dolgozott művén. Estefelé arra járt egy angyal és megkérdezte az Urat: „Miért töltesz el ezzel ennyi időt? A férfi teremtésével kevesebbet bajlódtál.”
    És az Úr így felelt: „Láttad az összes specifikációt, aminek meg kell felelnem. hogy megformáljam a nőt?”
    „Nem láttam.”
    „Hát tudod, a férfi teremtésekor nem kellett annyi szempontot figyelembe vennem, mint a nőnél. Hallgasd meg – mondta az Isten – csak a legfontosabbakat.”
    - Mosható legyen, de ne műanyag.
    - Több, mint kétszáz mozgó alkatrészből álljon, melyek mindegyike cserélhető legyen.
    - Mindenféle étellel működjön.
    - Képesnek kell lennie egyszerre több gyereket a karjában tartani, megölelni őket úgy, hogy az meggyógyítson mindent a lezúzott térdtől az összetört szívig.
    - És mindezt két kézzel.”
    Az angyalra a hallottak mély benyomást tettek.  „Mindezt két kézzel?  Mondd, ez a standard modell? Túl sok munka ez egy napra. Várj holnapig és fejezd be őt akkor!” – tanácsolta.
    „Nem – felelte az Úr – már annyira közel vagyok, hogy befejezzem ezt a teremtményt, amely szívemnek legkedvesebbje lesz.
    Az angyal közelebb jött és megérintette a nőt. „De Uram, olyan puhának alkottad őt!”
„Igen, puha, de közben erős is tápláltam bele. El sem tudod képzelni, mit elvisel és legyőz majd”.
    Tud gondolkodni?” – firtatta az angyal.
    „Nemcsak gondolkodni tud, de érvelni és egyezkedni is” – válaszolta az Isten.
    Az angyal megérintette a nő arcát: „De Uram, ez a teremtmény ereszt. Túl sok terhet róttál rá!”
    „Nem ereszt… ezek a könnyek! – javította ki az Úr az angyalt.
    „És ezek mire valók?” – kíváncsiskodott az angyal.
    És mondta az Úr: ”A nő könnyekkel fejezi ki örömét, bánatát, kételyeit, szeretetét, magányosságát, szenvedését és büszkeségét!”
    Ez igen nagy hatást tett az angyalra. „Uram, zseniális vagy, te mindenre gondoltál. A nő valóban csodálatos lesz!”
    „Igen – részletezte a Teremtő – „Én előre látom, hogy ez a teremtményem olyan erők birtokában lesz, amelyek mindenkit ámulatba ejthetnek. Csak a leglényegesebbeket sorolom:
ERŐS lesz:
    - Meggyógyítja magát, ha beteg lesz és képes lesz napi 18 órát dolgozni!”
    - Képes kezelni a maga és mások gondjait és nehéz terheket hordozni.
    - Harcol azért, amiben hisz.
    - Kiáll az igazságtalansággal szemben.
    - Nem fogadja el a „nem”-et válaszul, ha tud jobb megoldást.
KÜLÖNLEGES LESZ:
    - Magában tudja tartani a boldogságát, szeretetét és véleményét.
    - Mosolyog, amikor sikoltani szeretne, dalol, amikor sírni volna kedve, sír, amikor boldog és nevet, amikor fél.
    - Keresi és meg is találja azt a további erőt, amely az élethez kell.
ÉRZELMI TÖLTÉSE MAGAS lesz:
    - Átadja magát, hogy a családja gyarapodhasson.
    - Elviszi a szeretteit az orvoshoz, ha azok félnek.
    - Szeretete feltétel nélküli.
    - Sír, ha gyerekei győzedelmeskednek.
    - Boldog, ha barátai jól vannak.
    - Örül, ha születésről, vagy esküvőről hall.
    - Szíve összetörik, ha közeli rokona, vagy ismerőse meghal.
    - Tudja, hogy egy csók és egy ölelés meggyógyíthatja az összetört szívet.
   Az angyal meghatottan borult le az Úr lábához: „Köszönöm Uram, hogy a majdani világ számára ilyen remekművet alkottál! De mondd, hibákat nem kevertél az alkotásba?”
    Az Úr pedig így szólott: „Szándékosan nem! De lehetséges, hogy majd néhány tulajdonsága másképpen nyilvánul meg. Pl. az, hogy a véleményét magában tartja, bizonytalannak tűnik számomra is. Lehet, hogy elvárja majd a párjától, hogy olyan legyen, amilyennek ő elgondolja. Kritikus pont az is, hogy elviseli-e a kritikákat! Továbbá még dolgoznom kell azon, hogy ne akarjon mindent ő eldönteni, engedjen valami teret másoknak, például a férfinak is. És hibája az is, hogy tudja, mennyire értékes. És a férfiakat erről naponta emlékezteti! Szóval tudom, hogy még formálnom kell ezt a teremtmény.” 

    Ennyit olvastam le a kőtábláról, illetve a tábla darabjaiból. Ugyanis a kőtábla összetört, számos darabját kellett összeilleszteni, amíg a szöveg értelmezhetővé vált. Sok jel mutat arra, hogy a táblát szándékosan törték össze, mégpedig jóval a Teremtés után. Mocorog bennem egy gondolat: csak nem az Úristen vágta földhöz, amikor azt tapasztalta, hogy a nő nem egészen úgy működik, ahogy az Isteni szándék eltervezte? És mikor azt vette észre, hogy sem a nő, sem a férfi nem olyan, ahogy őket a munkaasztalon létrehozta, vagyis a próbatermék és a tömegáru működése más, tulajdonságai eltérnek – kezdte szégyellni, hogy a Genezis bizony nem sikerült hibátlannak.

    És azóta keresi az Isten is, hogy miként oldhatná meg, hogy tévedésére ne emlékeztessék a teremtményei nap mint nap. Várom, hogy ez valahol, valamikor, újabb kutatások eredményeként talán ki fog derülni!