Megértem már sok-sok nyarat,

megéltem, biz egyet s mást,

hallottam szép szavakat meg,

közmondást és jó mondást.

Derült égből villámcsapást,

én még ilyet nem láttam!

Félve kérdeztem fiamtól:
villám volt, meg csattanás,
avagy netán megbolondult
félrebeszél az anyád.

Villám volt az édesanyám,
ne remegj itt, eredj be!
Kevés embernek adatik
ilyet látni éltiben.

Szép szemével siránkozni

kezdett az ég, odafenn,

óriási cseppjevel

kék szeméből, most sem értem:
hogy hullhattak a könnyek?